Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

tem vagy a küszöbön, vagy a gyepen eszek, ennél jobb izüt nem ennék márvány asztalon sem. Amikor a gyepi-ebédnek vége volt, aki dohányos volt pipára gyújtott, szivta valameddig, asztán el nyújtózkodtak a jó hűvösön, kezüket fejük alá tették, mig a nap heve, egy kicsit le nem szált, pihentek. Nem ugy a nők. Egy mosogatott, egy az apró-jószágot etette, másik disznókat hevertetett, teheneket hozta be itatásra, mire ennek vége lett, a férfiak keltek fel és az asszonyokkal együtt mentek dolgozni. Kérdezhetnék, mért nem segitettek a férfiak? Ha segitettek volna, a becsületük kisebbedet volna. Elnevezték az olyan embert: papucs-hősnek, pöndöl-hősnek, kis Gyura Pistának (gyenge elméjű volt), ezért nem segitettek. Az éjjeli fekvő hely még a legnagyobb gazda fiainak is a ló istálló volt. Deszka pries volt csinálva, vagy a széna-tartóba, kanász, béres a jászolba ágyazott. Nem kell ám attól borzadozni, hogy istállóba aludtak. Az istállót meszelték, az ajtaja nyitva volt, csak már kemény hidegekbe csukták. Fiatal asszony koromban, ha a legények bálba mentek, nekünk kellett kint aludni. Ez azért volt, mert a jószágot baj érheti, jászolba fordulhat, nyaka törhet, föl kavarodik, ellődik, vagy tűz vész van, hogy lehessen menteni. Meg a szép lovakat, csikókat Rózsa Sándor is szerette, azt is tudta hol alusznak az istállóba, meg milyen fegyver van a háznál. A ló herét, szénát eszik, meg zabot, ennek nincs olyan nagy bűze, alom anyi volt alattuk, ami alájuk fért. Egész éjjel ropogtatták aszt az illatos szénát, herét, szinte vágytam ott aludni. Olyan nyugalmas volt az álom ott. Még aszt nem irtam oda, hogy a fehér cseléd csak a földön mosogathatott. Ha meg próbálta asztalon, vagy széken, láda tetején bizony rá szóltak: "Tán csont van a derakadba, hogy nem hajlik? " Az asztalra fel ülni nem volt szabad nállunk, Írhatom ugy hogy két tenyérnyi ablak volt, varasra, foltozásra éppen oda világított volna, ha az asztalra fel lehetett volna ülni. Gyereket tisztába tenni az asztalon a világért sem, tán be tüzelték volna az asztalt. Aszt tartották, ahová a Jézus testét naponta háromszornégyszer teszik, ne szentségtelenítsék meg azzal, hogy alfelei ülnek rá. Meg a kicsi székletét ott intézzék. Ezen a vidéken csak katolikusok laktak és laknak, elvétve akad más vallású. A sublót, kamra, pince zárás valamelyik öregé volt. A pénzt meg a bort kéztől adták. A gazda kezelte a nagyobb árulásokat: hizó, marha, bor, buza, ló, birkából árult pénzt. A gazda asszonyé volt a tej haszon, baromfi, tojás, gyümölcs árulások.