Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

A két láb-szerű falon vannak a findzsák, szines szallaggal felaggatva, amit időnként mosnak, keményitenek és vasalták. A pitarból a kémény alá bejárati szabad-tér, ugy 4 négyzet m. , két méter. Kémény alatt volt olyan hely, hogy mind a kétfelől tüz-hely volt, mivel a kis-házba is, meg a nagy-házba is kemence volt rakva. Egyik tüz-hely végébe katlan volt rakva. A füstnek sárból csináltak huzatot. A sarokban húzták fel a cugot. Erre a katlanra borították a nagy réz üstöt, mikor el volt takarítva a dísz-padka mellett. A tüz-hely sarkába volt állítva a sütő-lapát fejjel lefelé, mert ha fölfelé lett volna a feje, el dőlés esetén könnyen el hasadt volna. Itt volt még a szén-vonó a piszka-fa, meg a kalács-vonó. A kalács-vonó ugyan olyan volt, mint a nagy szén vonó, csak kissebb és finomabb faragással. Mért nem húzgálták a szén vonóval a kalácsot? kérdezhetné valaki. A szén-vonót mindig vizbe kellett mártani hamu húzás előtt, mert máskülönben el égett volna. Ez által a hamu rá ragadozott és mindig huit rolla, különösen ha a tepsik közt turkált volna. Ezért kellett a tiszta kis kalács-vonót használni. Főleg a lepény volt féltve. Minden tüz-hely felett nagy ökölnyi lyuk volt be vájva, itt tartották a gyújtó szerszámot. Koha, tapló, csiholó, acél, később masina, rézből masina tartó, közvetlen mellette nagy vas-szög, amire a vas-lábat akasszák. A mosogatót a vaslábra teritették, száradás végett. A még friss hamut nem vitték ki, ne hogy szikrát vigyen el a szél belőle, hanem a tűzhely sarkába söpörték, közé árva ganét (száraz tehéngané) tettek, amivel még másnap is gyújthattak tüzet. A kemencéből kihúzott hamut sem vitték ki, hanem a kemence szája elé épített " pörnye lyuk"-ba húzták bele és vizzel el locsolták. Majd a másik fűtéskor vitték ki, ennek a lyuknak a földön volt pléből ajtaja, lapátnyi lyuk volt, alol itt szedték ki a hamut. Ennek a "pörnye lyuknak" a tetején vas-lemez fedő volt. Ezen keresztül vetették a kenyeret, tepsiket a kemencébe. Valamelyik tűzhely sarkába, a földön volt a helye a söprünek, szemetes lapátnak, meg a hamu sörpü kis söprünek. A kenyér sütés, ha volt a háznál menyecske, meg nagy lány, kizárólag az övék volt. Ez éjjeli munka volt. Az egyik dagasztott, a másik fűtött. A kenyér szelő gazda csak annyit mondott: "Ki fogyott a kinyer a hajábu" . Akkor már reggelre kenyér volt. Sütöttek: morzsoltkával, cipóval és komlóval. A morzsoltkát ugy készítették hogy a meg kelt anya kovászból kivettek egy tányérra valót, dagasztás után a teknőbe lisztéi fel dörzsölték, olyan tarhonya szerűre, kicsit szét teritve szárították, asztán zacskóba tették, lazára kötötték, időnkint forgatták a zacskóba, mire meg száradt. Eszt sütés