Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

budli-bicska volt. Az olyan bicsaklós, gyenge, életlen vasból volt, fa nyele volt, az be volt festve minden szinre. Sokat sirtak a budlibicska végett a kicsinyek, mert akár hová dugták, a kamaszabak felkeresték és kiherélték. A legértékesebb edények a rezek voltak. Anyósom, Veszelkáné tulajdonát képezte a következő rezek: Nagyréz üst 5 literes, kis réz üst, két gyertyatartó, vasaló, réz merőkanál, réz evőkanalak. Ezeket ecetes sóval,'vagy széksóval, vagy hamuval tisztították, utánna tiszta-buza korpában jól átdörzsöltük. Az ilyen rezek el tartási ideje kiszámíthatatlan. A helyük a pitar ajtóval szemben, a kémény alá csinált disz padkán. Ez a disz-padka méter magas, 50 centi széles, a felső oldala csinyhuzóval kivan csikókkal cifrázva. Le volt nyelves slingelt teritővel takarva. Erre sor rendbe rakva a réz. Közepén a kis-üst, kétfelől a gyertya tartók. Kis üst előtt a merő-kanál, a mellett kétfelől az evő kanalak. A kis-üst háta megett meg a vasaló. A pitar többi berendezése:Az ajtó bal sarkában 3 szál 50 centi széles deszka polc, ugy hivták "fazék-álló" . A deszkák végei futó sor vályogba van rakva. Ajtó felüli sarokban a földön volt a "bigli" (éjjeli) . A felső polcon pálinkás butella, ecetes bütykös, kékitős üveg,mosás után a tisztázó vizbe kékitőt csepegtettek, vagy ha kékítő golyót használtak, fehér ruhába bele tették, be kötötték és addig lebezték a vizbe, még Kék lett. Másodikon: sós-kabak, paprikáskabak, lisztes kabak (majd később irok a kábákról), kések, bögrék, tálak, cukros kabak. A harmadikon a főző edények, fekete öntött vasból lábasok, fazekak stb., a dohány, fedők, cserép fedő, plé fedők. A vályog lábhoz volt támasztva a mosdó-teknő, a faltetején cserép edényben a szappan és a lug, a harmadik polc alatt a földön a csávás-dézsa, ebben öntözték a mosogató leveket és adták a jószágnak. A fazék-álló mellett volt a falba verve srégen a "kanál tartó" , olyan kis lugatott, négyszögletes plé anyagból, minden likba egy kanalat dugtunk. A meritő kanalak, fa kanalak is oda voltak rakva. Alatta deszkán a fekete mázos vizes köcsögök. Csörege vágó is réz volt, az a disz-padkán. A jobb oldali sarokba botok, ernyők, légy-csapó, a falba erős fa-szegen a dagasztó tenkő vagy cserép tál. Közvetlen mellette a nagy virágos láda, benne ruha nemük, főleg kabátok, kalapok. A teteje ülő-hely. Amely fal a kémény alját el választja a pitvartól, annak a homlokzatán vannak a szép virágos tányérok, vagy harminc darab fel aggatva. Jobb móduaknál porcelánból, szegényebbeknél kő vagy cserépből.