Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

Télen a pitarban használták az üstöt, mert egyik tüz-helyre igen csak mindenött katlan volt rakva. Nagyobb házi-szükségletű edények voltak: üst, kerek fa teknő, disznótorkor bélmosásra, kissebb fa teknő, cseréptál, kalács dagasztásra, nagyobb fülesdézsa, hus-sózásra. Szintén nagyobb srófos dézsa, káposzta savanyitásra, kissebb srófos savanyuságnak, paprikának, kissebb srófos éret-t-turónak, husz harminc literes cserép fazekak lekvárnak. Fából zsiros döbönök is voltak, alól szélesebbek voltak, fent meg már jól össze haladt a szája. Jól záros fedele volt fából. Kisebb tejes edények: két három literessek, ami kivül nem volt mázzal be húzva, abban májjassabra aludt a tej, tejnek ilyent iparkodtak venni. Minden szűrés után vajfüvei üstbe ki forrázták, vagy fazekas fogasra, vagy keritésre, vagy arra a célra levert karókra borogatták. A nap heve még jobban ki forrázta. A cserép edényt a szeged-tanyai népe ugy szereztebe, hogy Hódmezővásárhelyről egész kocsikkal hozták. Szabott ára volt a cserépnek. Az egyszerű tál: fazék, vagy tányér egyszer meritve, tetejére búzával. A virágos, kivül is mázos: kétszer csapva meritve. A kancsók, a hiba nélküliek, irásos tányérok: háromszor meritve, tetejére. Amilyen nevü gyermekek voltak a családban, olyan irásu tányérokat vettek, igy civódás nem lehetett a gyermekek közt. Eszter nevü tenyér sohsem volt, e végett sokat bőgtem, hiába vették meg a legszebb virágossat. Volt olyan eset, ahol lakodalom akart lenni, rakott a gazda egy kocsi búzát, el Vásárhelyre. Dagasztó, tálaló, evő, ivó edényeket cserélt. A Gémes család apáról fiúra szálló, olyan nagy bükfa teknője volt, amelyben két mázsa liszt el fér, kapocskával volt kivésve. Ehhez járt az egyből faragott sütő lapát. Mind a kettő megvan, testvéremnél (Törökné, Összeszék 69). Fekete mázos kör kulacs, két deci pálinka fér bele, tulajdonom. Ezeket Felvidékről hozták, apám mondása szerint. Mezei munkások használták a "csörgös" korsót. Ez olyan köcsög állású volt, a szája összement akorárra, mint egy pálinkás pohár szája, ezen volt öt luk, mog egyik felől "csücse" ezen ittunk. Azért volt csörgös, mert már csinálássakor bele tettek öt hat cserép-magot. Ez arra volt jő, hogy kimosáskor jól megverte az oldalát a korsónak és a viz-iszapot leverte. Kint a mezőn a vizet hüvössen tartotta, ha nem volt árnyék, akkor ástak neki egy gödröt, beletették, egész nap is hideg volt a viz. Télen kamrába vagy a padláson volt a helye. Igen csak minden háznál volt elegendő vaskanál, még vendégre is számolva. Kések csak disznó ölő kések voltak, esetleg kettő, tészta vágásra is eszt használták. Bicska: csak a gazdának, feleségének, meg annak a fiuknak, akik már asztalhoz kerültek. Akkor került a gyermek az asztalhoz, ha a köldöke el érte az asztal lapot. Egy lány mindig álva evett, hogy a többit szolgálja. A kissebbeknek