Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

terítve a földre hat személyes gyékény, rá subák (ők is hoztak), pokrócok, párnák, ott feküdtek, de nem aludtak egész éjjel beszélgettek az. idősebbek, csak azok,- a gyermek halhatta, de bele szólni? egy mukk sem. Ha a vendég sikamlóssan szólt, apám már le piszszentette. "Sógor ünnep van a háznál", mert most nem küldhette ki a gyerekeket. Mikor a járás örök tulajdonba ment, a gazdák ki néztek egy magasabb gerincet, azon egymásmellé 10-20 lépésre épitettek. A földjük hossza 500 méter is volt, igy a dülő mind a két végén kocsi ut volt, amelyen a tanyába be jártak. A lakó épületek mind északnak voltak háttal.Délre volt az egyetlen pitar-ajtó, előtte rostély, mert a pitaron ablak nem volt, a kéményből kapott egy kis derengést. Mivel nyáron ott főztek, a pitar ajtót ki nyitották, a rostély azért kellett, hogy a jószág be ne menjen. A bolt-hajtásba, alantabb, föntebb vasrudak, farudak voltak be épitve, hus füstölés céljából. Néha egész télen ott volt a disznó hus, hol ki fagyott, hol meg füstölődött, a vékonyát legfeljebb rakták, a sonkák legfeljebb voltak. Mikor leszedték, három négy lé meleg vizből meg mosták, fel a padlásra, a szelemenbe erősitett rudakra, rudtartó drótokra, fedő-szerű lemez volt belehúzva, hogy az egér ne mehessen a húsra. Az igy kezelt hust nem kellett semmi féle féregtől félteni. Szallonnát a padláson gyékény teritéken sózták le, időközönkint forgatták, hogy mind egyiknek megsózódjék a bőre. Tavasz felé ezeket is fel aggatták. Nagyobb gazdaságban, szemben is volt épületek, ugy hogy négy szöget képezett az udvar. Szegényebb helyeken szegényesebb melléképületek. Tányérica-szárból "kotér ", tyúkól, sár oldalú, sár tetejű "pityöre" (később árnyékszék, klozet, V.C.). Elmaradhatatlan volt a kutya-ház, meg a katlan. 1930-ig anyósoméknál pitarban, vas-lábon főztünk. 1940-után vályogból, sárból berakott sparheten, később téglából rakott sparheten. Azután zománcos sparheten, ma már!! A katlanon rézüstöt csak mosáshoz és lekvár főzéshez használtak. Aszt tartották felőle, hogy a réz-üstbe főtt lekvár anyit magába fogad a rézből, hogy anyi szükséges a szervezetnek. Nagyon sok vacsora volt lekvárból a tanyainak. No meg az acélos üst (nem a vas), az acél-üstbe főzött lekvár fényes volt és fekete, jó izü volt. A rézbe főzött inkább piros és matt szinü. Nem csak a réz kellett a szervezetnek, a szülők mindig mondták: Nyaljátok meg a k^st, kanalat, ha föl hagytok az evéssel, mert arra az izre szüksége van a szervezetnek. A tűzhelyhez használt, körösztbe húzott bordás cserép-fazekakat már uj korán körül fűzték dróttal, hogy a füle le ne szakadjon, aszt is hozzá erősítették, körül a fazék szájához. Főleg szárma fordításkor történhetett meg.