Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

földbe vájt dombos oldalakban laktak. 1940-be még Pronafalván jártomban találtam egy domb alá vésett lakó házat, a jószágnak meg a másik domb alá volt vájva istálló. A tetejük füvei volt benőve, olyan kellemes volt. Az apám elődjei ketten voltak, Sándor és Mátyás. Ezekre itt e vidéken rájuk adták a Gémös nevet, mivel ők csináltak először itt gémes kutat, azelőtt gödörből, kampóval meregették a vizet. Nem mondták másként, csak: a Gémösök; ők nem ellenkeztek érte és törvényessen is azok maradtak. Apám nagyapja 1830-ban épitett 20 méteres tanyát, hozzá való melléképületekkel. (Tanya Összeszék 70. Balástya, Csongrád megye) A nagy gerendába szép gömbölyű betűkkel bele van vésve "Gémös Sándor". 1950-ben újra épitettem, eszt a betűs részt felül hagytam olvashatóan. 1850-ben szelte keresztül a szegedi pusztákat a vasút. Ebben az években Szegednek olyan nagy költsége lett, hogy a "virilisták" (nagy adófizetők) nem tudták fedezni, ekkor elhatározta, felméri a pusztát és örökáron eladja, telek-könyveli az uj vevőre. Száz, ötven oldakban, vagyis akkor még láncokban adta, Egy holdba 1600D öl, egy lánc 1200OÖ1. A fizetést törlesztéssel kellett fizetni, amit porciónak neveztek. 1850-ben már gomba módra nőttek a tanyák a földből. Jószág-tartásra igen alkalmas volt a hely. Bácskába, főleg a szabadkai vásárba, hajtották az állatokat. Meg is tollasodtak volna egy kettőre, ha 40 évig nem fosztogatták volna a betyárok. A föld fel törése csak lassan ment. Kézi erővel, vagy akinek volt valamilyen igája, azzal végezte. Amely tanyában lakom, 1830-ban épitette "Gémös Sándor" 1850-ben szét lett osztva öt felé, nem egy arányban (106 lánc földre), mert akinek több esett, azért silányabb volt. János maradt a tanyába, 28 lánc földdel. 1898-ban fel osztotta 9 családja közt. Márton (apám) maradt benne, 3 000 • öl földdel. 1946-ban Eszter (már mint én) maradtam benne 1 000 • öl földdel, nyolcan vagyunk testvérek, anyai rész is bele segitett az örökösödésbe. 1950-ben össze verettem, vályognak ki verettem, előbb vert-fal volt és nádtető. Kilenc m hossz kis kiugróval, sok ablak, ajtó rajta. Egész negyven hatig meg volt a szabad kéményes, tüzhelyes, kemencés pitvar. Még anagy házon is 80 centis ablakok voltak. A kis házon meg ötven-ötvenes kettő, semmi több. Az alsó-házvég napsugaras. A kis-házban laktunk, ugy fértünk el 11 egyen, a két a szülő az egyik ágyon, legkisebb a bölcsőben, 1 öreg-apámmal, 4-en lábakat össze nyújtva, az ágy alá betolható kis ágyon, amely fa gurigákon forgott, kettő a két padon. Ha vendég jött, mert akkoriban rokonlátásra egész kocsival mentek, meghányva a kocsi-derék gyermekkel. Ha nem volt kocsi, mentek bandássan rokonozni. Olyankor a vendégnek le volt