Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

XI. KÖZLEMÉNY (Betűhíven közölt!) GÉMES ESZTER SZEGED földműves Szállási puszta Én, özv. Veszelkáné, 73 éves, tanyai paraszt-asszony vagyok. Nekem nincs módomban sem fényképező-gép, sem rajz tudás, én csak egyszerűen, a magam tudását, amely felöleli a tanya világot, aszt fogom feljegyezni, a következő képpen: 1700 évek utolján, kezdett a nép, a szegedi-pusztákra települni . Ez a pusztaság, Szegedtől Kecskemétig sikság volt. Ha Kecskeméten felkapott a szél egy porfelhőt, vihette Bácskáig, semmi nem akadályozta benne. Ide tette, oda tette a homokot de a földnek, sohsem volt hija. Szegedről is települtek kifelé, nagy része jogos tulajdonába jött. A Szegeden lakó gazdáknak fundus után (házhely) járt a pusztából, ahol a jószágját tartotta. Ezek a Szegedről települtek még ma is "ö"-vel beszélnek. Az ifjúság már át váltott, irásos beszédre. A szegedi gazdák tavasszal kihajtották a jószágjukat a mezőre, mig csak be nem ált a hideg, kint voltak. Még az én anyám is ugy mondta, ha valamilyé Szegedre ment: "Haza mék". Igy különböztették meg, ki került ki Szegedről, ki más vidékről. Az apám elődjei Felvidékről kerültek ide. Irás-tudck voltak, anyám analfabéta volt. Az apám ugy mundta: El megyek Szegedre! Az apósomék Veszelkák, azok totók voltak. Három tót legény keménymagot árult vidékeken. Megtetszett nekik ez a vidék, fel léptek maguknak egy-egy darab földet egymás mellett és rá telepedtek. A város, a szegediektől is "taksát" fizettetett, de a más vidékről költözöttektől dupl. ját. Igy honositva lett Szegedhez a jövevény is. Nem mondhatta nekik senki: "Te sehonnaji!" "Te gyütt ment ! "aszt mondta rá a sértett: "Halgass! meg fizettem a "taksát!" Elejében még föld-gunyhók, sár-gunyhók, hant-házakba,