Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

X. BÉCSI MÁTYÁSNÉ - Nagyrábé (Hajdú-Bihar m.)

\ volt jobbra ahol tüzeltünk, megraktuk a tüzet, körül raktuk cserép és vászonfazékkal, a közepibe a vaslábat, arra a bográcsot és ha felkészítettük az ételt, szép csendesen fő az étel. Még a 15-1 6-os évekbe voltak a spórnál voltak olyan rejtet telázsik, hogy 2 kis deszka volt és a falba 1 kis hely és meg volt ugy csinálva, hogy kivülről nem látszót és belül ott voltak az edények a mit használtunk. Mert a felesleges edények a kamrába voltak és a padláson. Ha nagy jégeső esett, az monta nagyanyám gyorsan a fejszét kérészbe vágjuk a csorgóba akkor szűnik a jég. Hát az én nagyanyám azt mondta, hogy volt rajta 1 nagy kelés, hogy el kerekiti egy 10 filléressel, és akkor elmúlik. Elküldte töllem a keresz útra hogy tegyem le, én meg vettem rajta 1 csomó cukrot, és el mult rólla a kelés.A cukrot megettem és nem lett rajtam egy kelis sem. Ha sütöttünk kenyeret, télen a kemence mellett a házba tettünk kovászt, hogy hamaráb keljen. Nyáron meg a kamrába tettünk kovászt, hogy bent ne szemeteljünk. Volt 1 rosz lábas vagy használt tepsi, abba pucoltuk a krumplit. Volt olyan nagy 20 literes vászon kanta, mi abba már csak eső vizet tartottunk. Akkor a pitarba volt 1 nagy deszka póc, szépen befestve feketére, a szélin telázsi papir, azon a pócon voltak azok az edények, amit csak disznótorkor használtunk, ha ugy mondtuk hogy polc, nagyanyám ugy mondta ne urizáljatok. A pitarba a kemence száján belől, volt a nagy katlan, amit ha mostak vagy lekvárt főztek, oda gyújtottak alá. volt nagy pergő kanál is, és a lekvárt is azzal kavargatták. Télen mikor ebédeltünk mindenki az asztalnál evett, én meg a hová jutottam. Nyáron hogy nagyon meleg volt bent, az udvarra vittük ki az asztalt és a lócát és oda ültünk minden. Nállunk nem ülnek külön az öregek sem. A kamra nem volt sohasem bezárva. Mi közösen megbeszéltük, hogy na mi is lessz ma az ebéd, Nem válogattak a gyermekek sem. Télen az asztal körül fontunk, mert ott jobban láttunk, mert akkor még az 1920 években nem volt villany, csak olajos mécs égett, volt lámpánk is, de csak ha vendég volt, akkor gyújtottunk lámpát. Mert sok patro kellett volna, ha mindig a lámpa égett volna. Mert jegyre adták a petrót is, a cukrot is. A cukrot magam főztem még én is cukornádból, és olyan sürüre főztük, mint a kristálycukor, csak sárgább volt, de mindenre lehetett használni. Volt nagy fa mozsár nagyvas ütővel abba törtük a mákot.