Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)
X. BÉCSI MÁTYÁSNÉ - Nagyrábé (Hajdú-Bihar m.)
X. KÖZLEMÉNY (betűhíven közölt) BÉCSI MÁTYÁSNÉ NAGYRÁBE földműves Hajdú-Bihar megye A táplálkozáshoz szükséges anyagokat a konyhában, és a kamrában használják és ott tartják. Ott vannak még cserép edények is. És még fa edények is vannak az ételek tárolására; még emlékszem az 1920-as évekbe is,amikor a kenyér szűke volt, hogy kukoricából csináltunk darát, és abból főztünk puliszkát és tejet töltöttünk rá, vagy kanállal kiszagattuk, és le zsiroztuk, és borsot is tettünk rá, és jókat lehetet rá inni. Ma már sokkal több baromfit is tartunk és sertést, hogy ne kelljen sokat fizetni húsért. Ami a családnak kell a konyhára, zöldséget, hagymát és babot is, egy kis terület a ház körül és burgonya is egész nyáron elég, néhány lépés hosszú földön. És egy pár lépés paprika és paradicsom is egy néhány tő, káposzta és karalábé, meg akkor a ház előtt van egy kis virág is. Sokáig kivált a gazda a szegénytől, mert ott nagy volt a zsiros bödöny is és tele volt, de a szegényé bizony kicsi volt, a bödöny. Az udvarokat és a csűröket az udvar hátulján helyezték el. Az edényeket a házba és a kamrába tartottuk. A ház előtt is voltak szegek és polcok, amit használtunk, sokat ott tartottunk, hogy mindig kéznél legyen ha kelL ne keljen keresni. Mert sok volt a dolog. A régi házak egy kis alakitással, nagyon szépen mutatnak még most is. A régi nádfedeles házakra, ugy mondták, hogy kanfal is, még 1930-as és 40-es évekbe is voltak ilyenek. Most már ki mennek a divatból, mert mindenki, csak szép kő házat épit. Mert most nem gyűjtenek földre mint a 30-as 40-es évekbe, mert mindenki a termelő szövetkezetbe van. Nem is rosszabb, mint régen volt, mert akkor az adóba kellett nagyon sokat fizetni. Mi Nagyrábéra 192 7 települtünk ide. Mert Békésen nagyon sokat kértek 1 hold haszonbéres földért. 1 kis holdért el kérték 4 vagy 5 mázsa búzát is, és akkor jöttünk Biharba, 1 mázsa buza volt 1 hold haszonbére és itt települtünk meg. Mégis szoktunk. De
