Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IX. KARKOVÁNY GYULA - Tiszaroff (Szolnok m.)

Mán mikor az uram idekerült, meg édesapám idejében is, vót szőlőnk, a roffi szőlőben - meleg bor vót a fröstök: Fahajjal, vót ugy hogy szegfűszeget tettünk bele, de csöves paprika vót főképpen. Jó erős, csöves paprika. En is nagyon szerettem a meleg bort. Két decit is megittam egy fröstökre. Férfiaknak nem igen vót elég egy negyed literes bögrével. Három-négy deci kellett az embereknek. Vót teánk, de aszt csak akkor ittuk, ha valaki beteg vót. Este meg vagy maradékot ettünk vagy megint tejet. Ezelőtt csarnok se vót, ugy hordtuk a tisztviselőkhö házhoz. De csak maradt, meg sokszor két tehenet fejtünk. No osztán még fröstökre is kerül mézes kenyér. Idesanyám mindig tartott a háznál, mert ha torkunk fájt is, akkor mézes bort itattak velünk. Jó forrón, ahogy csak birtuk inni. A mézet ugy szerezte idesanyám, azoktul, akiknek méhe volt. Sokszor ettünk pitét. Fröstökre is megsütöttük, meg pogácsát. A pite ujjnyi vastag volt. Egész higra keverték, mint a palacsintát. Azt is sütöttünk tepsivel. Van egy négy literes fazikam, abba ütök négy tojást másfél liter tejhez. Cukrot is teszek egy kicsit, de inkább sós izü. Érizni azér, hogy van egy kis cukor benne. Asztán lisztet teszek hozzá, amennyit gondolomra felvesz. Olyan hig legyen, mint a palacsinta tészta. Akkor jó vastagon megkenjük a tepsit fagyos zsirral, asztán beleöntjük, ugy sütjük ki. A tetejit meg megint tollal mártjuk, zsirral becsurgatjuk. Mig kisebb vót a család, esztendőnkint egy hizót öltünk. Ha itthon voltunk, nem nagyon nyúltunk se szalonna, se kolbászhoz, csak ha mentünk dolgozni. Mert sokáig eltartott a töpörtője a hízónak, meg az aprósága is, Asztán nem nagyon nyúltunk ahho, ha idesapámis itthon vót, akkor pontosan főztünk délre, de nagyon pontosan, mert idesapám is szerette aszt, hogy rendesen legyen. Sokszor egyfajta egytálétel volt, de azért elég laktatókat csináltunk mindig. Ja még fröstökre meg vacsorára volt sokszor tepsis krumpli. Karikára vágtuk, zsirt rá, asztán felpirult a kemencében. Aszt szoktunk még most is, ha fűtünk. Akkor sütöttünk tököt. Hát az asztán mindig ment egész nap. Mint a sütemény, ugy hordtuk a tököt. Most is nagyon szeretem a sült tököt. Lekvárt, aszt fűztünk őszi szilvából is, nyáriból is. Ha a nyári szilvából főztünk, akkor aszt cukorral főztük. Az őszi szilvába is tett egy kicsit idesanyám, mindig aszt mondta, finomabb azért, ha egy kicsi van benne. Nem sokat tett bele! Vót nekivaló cserépszilke. Vót mázas, vót vászonszilke. Vót ugy, hogy a vacsora is abbul vót meg. Egy-egy nagy darab lekváros kenyér, de ettük,nagyon jó volt, hej de jó volt!