Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IX. KARKOVÁNY GYULA - Tiszaroff (Szolnok m.)

akkor fűztünk délre. Asztán hát sokat főztünk tésztalevest, lebbencset. Száraztésztába még fűztünk rongyoskapcát is. A rongyoskapca ugy készül, hogy tojástalan. Csak sósvizzel gyúrtuk meg a tésztát. Kinyújtjuk ugy, mint amelyik tésztát el akarjuk vágni, olyan nagy kerek levélre. Asztán aszt megsütjük a láng előtt a kemence szájában, mikor fűtünk, mikor mán majdnem be van fűtve. Meg sokszor olyankor, amikor be volt már fűtve. Felseprettük szépen a kemence száját elől, sütőlapátra tettük, aszt a kinyújtott kerek tésztát, asztán lelöktük a lapátról szépen, hogy ne érjen pernyéhez, piszokhoz, de volt is a kemencénél kis seprű, asztán azzal megseprettük. Kenyérnek is vót olyan kis cirokseprü - egy bábuju - ugy hittük. Édesanyám még vászonruhával is szépen megtörülte. Akor asztán a tésztát megkentük kacsazsirral. Ugy is ettük, hogy csak megkentük. De ha száraztésztának csináltuk, akkor forrón összegyűrtük a tésztát, összehajtogattuk a sült tésztát, belenyomtuk forró vizbe, abban megpuhult, oszt széjjel téptük. Azér volt olyan mint a rongyos kapca. Jó kacsazsirral leöntöttük, vagy firss szalonnát sütöttünk, aszt tettük rá. Töpörtyüjét is, meg zsirját is. Ez volt a rongyos kapca. Roppant szerettem. Sütöttünk - száraz tésztának szintén - perecet. Vót olyan, amit krumplival gyúrtunk meg, asztán ugy sütöttük. Elvagdaltuk, leforráztuk forró sós vizzel. Leszűrtük, akko eszt is töpörtyüzsirral locsoltuk, meg túróval is ettük. Túróval a kőtt perecet csináltuk jobban. Megkelt, olyan anyag vót mint a kalács, csak ilyen vékonyra elnyújtottuk. Megkelt az remekül, megsült a kemencében, akkor aszt is elvagdaltuk. Vót olyan, aki egyenesen kis gömbölyűkre, mint a gombóc, csinálta. Asztán leforráztuk, lecsurgattuk jól a létül. Ha törtük meglágyult, mert belement a közepibe is a viz. Ha kiszikkadt, az akkor túrót, tejfelt tettünk rá. Végtelen szeretem ma is. Reggeli . Télen mindig vót sültkrumpli. Meg azért egy kis annyi szalonnánk, hogy legalább meg tudjuk mártani - vagy kolbász - csak tettük rá. Vagy libazsir. Az mindig vót. Sok libánk vót, én őrizgettem már, előttem meg Zsófi néném. Hatot nyolcat megöltünk, oszt vót két bödön zsir. Beletettük a zsírjába a hust, s tavasszal, mikor még ölős csirke sem vót, mán tyúk se vót. A székbe se telt mindig húsra. Akkor szedtük elő a zsírból. Egyegy darab hus minden családtagnak, előtte leves, asztán megvót az ünnepi, vasárnapi ebédünk belőle.