Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VII. REVUCZKI BÉLÁNÉ - Albertirsa (Pest m.)

Cserépfazék, hronyec. A kész lekvárt cserépfazékba, hronyecokba tették, kenyérsütés után beletették a még meleg kemencébe, hogy megbőrösödjön a teteje, mert akkor nem forrt fel, nem romlott el. A kész lekvárokat lekötötték tiszta papirral és a konyha mestergerendjából csinált polcra állították. A borkészités eszközei Fakad. A kádár készitette. Ebbe szüretelték bele a szőlőt, majd k i s dé z s ák ba rakták a szőlőt és csomoszoló val apródonként összetörték. A csomoszoló hosszunyelü keményfa döngölő, amit szintén a bognár készitett. Az összetört szőlőt újra fakádba öntötték és otthagyták forrásig. Amikor elkezdett forrni, szürőkosárral lemerték a levét és hordóba öntötték. A törkölyt fasatuba rakták és "kisutulták". A törkönyt ezután szétrázták és beletaposták fahordóba, lefödték előbb homokkal, szőlőlevéllel, majd homokkal vagy agyaggal. A törköly ott kiforrt és 2-3 hónap múlva vagy tavasszal elvitték a pálinkaházba kifőzni. Fafertályon keresztül töltötték a hordókba a bort vagy f a t ö 1 c s é r rel. Egynyeles mericskével is merték a bort. Ez is fából volt. A borcsinálás eszközeit bognárok készitettek és készitik ma is. A tűzhely szerszámai Piszkafa nem volt, csutkával vagy avval a fával piszkálták el a tüzet, amit rátettek. A hamut kézzel kotorták lapátra, beletették a lavórba, leöntötték vizzel és kivitték a trágyára. A sütés-főzés tárgyai Emlékeznek még arra, hogy voltak hosszunyelü háromlábú lábasok, 6-7 cm magasak és kb 3 literesek. Ezek vasból voltak, de már nem használták sem a szülei, sem ő maga. A nyilt tűzhelyen öntötvas fazekakban és lábasokban főztek. Ráállitották v a s h á r o m s z ö g re, alágyujtottak és ugy főztek. A vasedények kivül feketék voltak és nem zománcosak, belül fehérek és zománcozottak.