Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VII. REVUCZKI BÉLÁNÉ - Albertirsa (Pest m.)

Ólajtó. Erre fektették a már megpörzsölt disznót. Az ólajtót előzőleg jól megmosták, hogy tiszta legyen. A disznót rátették egészben, ott mosták meg és bontották ki. Szokás volt az ólajtóra tiszta háziszőttes abroszt vagy lepedőt teriteni, hogy a hus ne legyen piszkos. Hurkatöltő. Bádog hurkatöltőt használtak, fahengeres kinyomóval. De a mostani 60 éves öregek emlékeznek rá, hogy az ő gyermekkorukban tehénszarvon keresztül, kézzel töltötték a hurkát. A tehénszarv darab kb. 10 cm hossz volt, arra ráhúzták a belet, ezt balkézzel tartották és jobbkézzel felmarkolták a kását (kukoricából, vagy kölesből) és hüvelykujjukkal belenyomkodták a szarvon keresztül a bélbe a kását. Szurókés, bontókés, kaparókés. Disznóöléselőtt a férfiak összeszedték a késeket és köszörűkő vön megélesítették. A köszörűkő ott volt az udvaron a vályúban. Az itatóvályu egyik végében a vályú két oldalán lyuk volt fúrva, azon keresztül egy vékony vasrudat toltak át ugy, hogy közben ráfüzték a kerek köszörükövet. A rúdnak hajtóvasa is volt. A vályúba vizet öntöttek, rendszerint a gyerekek forgatták a köszörükövet, és az apa megköszörülte sorban a késeket és bárdokat. Köszörűkő majdnem minden háznál volt. Ab áló villa. Vasból volt, kováccsal csináltatták, de lehetett venni a vásárokon is. A húsok felakasztásához nem használtak kampókat. Madzagot kötöttek a szalonnára, sonkára, húsra és a madzagot átfűzték egy rúdon. A s z ab a d k é m é ny ben füstölték a kolbászt, sajtot, szalonnát, sonkát, bőrt stb. Sokkal jobb izü volt az ott megfüstölt hus, mint a mai füstölőkben füstöltek. Üstház, bográccsal. Az üst, amit disznóöléskor használtak, vasból volt. Ezt másra nem is használták. Minden házban volt vasüst és üstház is. A lekvárfőzés eszközei Vörösrézüst. Lekvárt csak szilvából főztek és csakis rézüstben. Ez nem volt minden háznál, ugy szokták egymástól kölcsön kérni és fizetség képpen vagy szilvát vagy lekvárt vittek, amikor visszadták. Vigyázni kellett, hogy a lekvár le ne égjen az aljára, mert akkor nagyon nehéz volt az üstöt kisurolni. Hosszunyelü nagy fakanál. Ezzel kavargatták a lekvárt. Rendszerint öregasszonyok főzték a lekvárt. Mind a két kezüket egészen könyökig becsavarták ruhával, hogy ha fröcsög, ne égesse össze a kezüket, karjukat. Addig kellett főzni amig a fakanál megállt benne.