Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IV. SZELEI BALÁZSNÉ - Szántód (Somogy m.)

szélesfenekü fazekakat ételszállításra használták, mert az nem dült föl könnyen. Határban, földeken, nem főztek Somogyban. A férfiak sohasem főztek. Mosogatásra, ahol még van, mais a nagy cseréptálat használják. Ahol főztek,volt egy stelázsi és a mindennapos használati edényeket leboritgatva ott tartották, vagy fönt egy fapolcon. A fűszereket a faliszekrényben, "kászl iban" tartották. Az edények falra kiakasztása nem volt szokásban, mert a konyhában fönt befüstölődött volna. A tartalék fazekakat lakodalmas edényeket, kuglófsüt őket a padláson tartották. Háromlábú serpenyőt nem használtak. Vasfazékban (öntöttvas) tűzhelyen főztek, leginkább hajába krumplit vagy tököt. Férfiak nem főztek lakodalomba sem. B og r ác sot főleg háznál, nem használtak. Tésztafőzésnél fületlen szürőedényt használtak, mely rápasszolt egy nagyobb edényre. A tésztát vizzel leöntötték. Fatésztaszüröt is használtak később. Sütéshez cseréptepsit használtak. Hus, kulbász, hurka, rétes, kalács sütésére. Figurális sütőket nem használtak, de késsel, halformáju kalácsot készitettek és zsirba villával kisütötték. Kisebb mennyiségű lisztet sajtárban tartottak, a zsirt "f a v e nd 5 b e" tartották. Ennek volt teteje is. Cserépfazékban tartottak lesütött hust, zsirral leöntve . Mezőre aZ ételt asszonyok vagy lányok vitték, mázas, szép edényekbe. Fejtetőn, vékába rakva vitték az ételt, a"pintös ü j e g" bort,, de a vizet kézben,korsóban. Maradék ételeket nem tároltak, mind megették vagy ha maradt is a háziállatoknak odaadták. A szép bögréket, poharakat tejivásra használták és a szekrényen tartották, ugy mint a komapoharat és a dísztárgyakat is. ünnepre használt edények fajanszból voltak vagy ha a cserépedény cifrább volt a többitől. A itjjesfazekakat köcsögfán vagy a kerités lécein szárították. A sz;lvaizt is cserépedénybe tárolták. Sótartónak, kicsi fatálat használtak. A boros korsó szája csücsös volt, hogy a bort könnyebben ki lehessen önteni belőle. A vizeskorsónak a füle csöcsös, az ivásra alkalmas. A szája rostélyos, az is cserépből, hogy a vizet megszűrje. Használták a földön inni. Marokszedő asszony vagy lány vitte kézbe. Egyik kézbe a sarlót, másikba a korsót vitték. A földön a k e p e (buzakereszt) mellett a hűvösön tartották. A konyhában a vizespadon egy kistányért helyeztek alája. Kantát nem tartottak. Az udvaron favödröt használtak. Cserépvödörről már nem tudnak. A forrásról vagy a kútról a lányok,a menyecskék dolga volt a vizhordás.