Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

VI. MIKE GYÖRGYI - Lábod / Somogy m./

Az asztal és környéke 18. Az asztalsarok nem volt Lábodon különleges fogalom. Az esőszobában az asztal mindig a szoba közepén volt. A hátsó szobában vagy a konyhában tették ugyan a sarokba is vagy a fal mellé, ha a család létszáma lehetővé tette, de akkor is inkább székek voltak minden oldalon. Sarokpad kevés helyen volt, főképpen a gazdag református családoknál Étkezésen kivüli időben az asztalon csak a vizeskancsót tartották. Az asztal leteritésére vonatkozóan különböző válaszokat kaptunk. Az egyik vélemény szerint csak étkezés után takarták le teritővel, vászon abrosszal A másik szerint étkezés alkalmával egyszerűbb vászonteritő volt rajta, s amikor "leszedték az asztalt", díszesebb, mintásán szőtt, főszödésös teritőt tettek rá. Ugyanilyen különbséget tettek a hétköznapi és a vasárnapi leterités között. Szoktak több teritőt is egymás fölé rakni. A legszebb volt legfelül Volt évszámos és feliratos teritő is. Csak lenvászonból és kendervászonból készült asszonszütte teritők voltak. Ugy látjuk azonban, hogy az egészen szegény, katolikus urasági cselédeknél, különösen ha több család is lakott közös konyhában, nem volt arra sem tehetségük, sem idejük, hogy szép teritőkkel borítsak az asztalt. Azt mondják, hogy az ilyen helyeken viaszkosvászon volt állandó an az asztalon. Később, valószínűleg a 30-as, 40es évektől kezdve az értelmiségi és iparosréteg asszonyainak hatására, a jobb módú parasztasszonyok is készítettek slingőtt vagy piros bécsivel szegett, előnyomott szár— vagy láncöltéses, keresztöltéses teritőket, konyhagarniturákat. Ezek azonban a legtöbb esetben igen távol álltak a népművészettől, s ritka kivétellel a giccs szép példányai voltak. Az asztalfiókban (régen asztalfija) evőeszközöket, főzési eszközöket tartottak. Az asztalon a főzést előkészítő munkálatokat végezték, s azon vasalták a ruhákat is. Nem volt szabad az asztalon pelenkázni, mert a gyerek sebős, ótvaros lösz. Nem szabad az asztalra ülni, feküdni; rá csizmát, cipőt tenni, mert hamar elvásik a talpa. A kenyeret a kászliban tartották, kenyérruhába takarták. 19. Gyapjuszőttes -térítőre nem emlékeznek. Egyes adatszolgáltatók azt mondták, hogy régen csak ünnepen takarták le az asztalt. 20. Karácsonyi abroszt használtak. " Selömvászonbu vót, szélös piros főszödésös mintává, vagy szinös rózsák vótak bele várva." Karácsony estétől újévig volt az asztalon. Alulra egyszerűbb vászonteritőt tettek, raktak rá különféle tárgyakat egés ségi, illetve termésvarázsló céllal. Az asztal alá kisszéket tettek, rá egy kis kosárban vagy szakajtóban annyi kukoricát, amennyit újév napjáig megetettek a baromfiakkal, s egy kevés szénát, "arra fekszik a kis Jézus".