Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

VI. MIKE GYÖRGYI - Lábod / Somogy m./

"Karácsony estéjin, mijelőtt a nap lenyugodott, az édösanyám hozott be ety porcijó szénát. A széna rá lőtt terítve az egész asztara. A karácsonyi kaláccsá éggyütt kis pompost is sütött. Tött az asztara kis kukoricát, fokhajmát, sót, ollót, fésűt, natykést, kaszaküjet, asztán az asztal jobb sarkára oda lött téve az a kis pompos. Karácsonykor és újévkor, amihöz só köllött, azzá sószták rnög, a sót nëm vötték ki, csak mindig ety csipetet. Amikor az ujj év naptya elmullott, akkor lött letakarítva az az asztal. A pompost ujjév naptyán attak föl ebédre. Abbu ujjév után való nap mindön állat kapott. " A karácsonyi abroszon összegyűlt morzsát is az állatokkal etették meg, hogy egészségesek legyenek, s a tyúkok jól tojjanak. Ha a tehén tőgye megdagadt, a karácsonyi kaszaküvel háromszor lehúzták. A karácsonyi abroszt különleges erejűnek tartották: vetőabrosznak használták, hogy jó legyen a termés; azzal húzták meg a beteg tehén tőgyét: beteg emberre vagy megijedt gyerekre teritették gyógyitó célzattal. A karácsonyi abroszra tett fokhagymával dörzsölték meg a kisgyermek megdagadt mellét. Amikor az emiitett tárgyak már mind az asztalon voltak, akkor teritették rá a diszes karácsonyi abroszt. Ezt naponta minden étkezéskor levették, s az étkezés befejeztével újra visszatérítették. Újévig vagy vízkeresztig hagyták fent. Csak akkor mosták ki, ha elpiszkolódott. ( Ugy gondoljuk, ez a szokás azért alakulhatott ki, mert a korabeli mosási lehetőségek között, valamint télen nagyon nehéz volt ugy kimosni a hatalmas és kemény terítőt, hogy a szines minta meg ne fogj a) . Karácsony este nem szabad az asztalra könyökölni, mert egész évben keléses lesz. Ha 13an ülnek egy asztalnál, egy meghal közülük hamarosan. 23. A temetés éjszakáján vagy halottak napjának éjjelén tettek az asztalra a holtak számára rétest és egy pohár bort. 25. A családfő az asztal főhelyén ül A felesége mellette. A gyermekeik velük szemben. Az a gyermek, amelyiknek segíteni kell az étkezésnél, az anya mellett ÜL. Kicsi gyermekeknek sokszor csináltattak magas széket, amit az asztal mellé lehetett állítani, de volt olyan kis alacsony asztalka is a gyermekek számára, amely paddal volt egybeépítve. Mindenkinek megvolt a saját helye az asztalnál és mindig oda ült. Arra nem emlékeznek, hogy az asszonyok nem ülhettek volna az asztalhoz, vagy külön ültek volna. Népes összejövetelek alkalmával is ki-ki párja mellett ült. Természetesen a gazdaasszony sokszor nem ült az asztalhoz, vagy csak később ült oda, mert elfoglalták a felszolgálás teendői. Sokan ugy megszokták ezt, hogy általában nem is ülnek az asztalhoz, hanem kisszéken vagy a konyhában lévő fekvőhely szélén ülve esznek. Ugy látjuk azonban, hogy ez nem általános, csak egyéni megszokás eredménye. A gyermekek 10-12 éves kortól ülhettek asztalhoz.