Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

V. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy / Somogy m./

A vetőabroszt azért kellett a karácsonyi asztalra tenni, hogy az abból vetett buza jól gyarapodjon. "A karácsonyi kaszakü többet ért, mint a szentelt gyertya. A malacokat, disznókat szoktuk lehúzkodni vele. Elvágta a betegséget." 21. A karácsonyi asztal alá kis szénacsomót, igát ( később már csak az igaszeget) , fejszét, csoroszlyát, laposvasat, korbácsot szoktak este elhelyezni. Ezek a karácsonyi ünnepeken ott is maradtak. - "Vöt olyan ház is, ahun csak vízkeresztkor vitték ki, meg szilveszter este, amikor a karácsonyfát elpusztították. Minálunk aprószentek hajnalán ki köllött vinnyi, mer a mama nem engedte tovább, nehogy a kisdednek árulója legyen". 22. Különlegesen nem szoktak teríteni sem karácsonykor, sem húsvétkor. 23. A halottas háznál a temetés éjszakáján a halottnak külön sohasem teritettek, csak tort tartottak. Viszont mindenszentek este ( halottak estéjén) a leterített asztalra pecsenyét, rétest és bort tettek a halottak részére. 24. Vakablakon kivül sehol sem volt a faluban szobai faliszekrény. (A konyhákban volt csak itt-ott falkászli, de ennek ehhez nincs köze.) 25. A szobabeli asztalnál étkeztek télen-nyáron, de amikor széjjelváltak és a konyhát ganggal elrekesztették, azután már csak a konyhában ettek. G-ang ( előszoba, folyosó) a negyvenes évekig alig volt a faluban. Azután jött divatba, és vele a lakó konyha. Ma már mondhatom, hogy mindenhol ez van. A még meglévő 4-5 régi háznál is a konyha leválasztásával előszoba-folyosót alakítottak ki. Ma már csak ünnepi alkalmakkor étkeznek a szobában. Az ülésrend étkezéskor: a nagypapa ( családfő) mindig szemben ült az ajtóval, a másik ellenkező oldalon a család másik férfitagja, aki könnyen felkelt az asztaltól, ha borért vagy valamiért az asztaltól el kellett menni. Más meghatározott ülésrend nem volt. Oldalt a többiek, bármikor elcserélhették általában szokott helyüket, abból nézeteltérés sohasem származott. A gazdasszony - ha leült vagy leülhetett - mindig az asztal külső sarkához ereszkedett le. Ö már nem akart mégegyszer férjhez menni. Sarokra hajadont vagy nőtlent soha nem ültettek, mert a sarkon ülő pártában, illetőleg agglegény marad. A nagycsalád együttlétekor a házbeli asszonyok nem ültek az asztalhoz ( nem is fértek volna oda) : vagy a konyhában ettek, vagy az ágy szélén, kisládán ülve, kézben tartott tányérból Mikor aztán nőttek a gyerekek, azoknak csak a kisládára adtak enni, kisszéken ültek mellette. A gyerekek csak akkor ülhettek asztal mellé, amikor már dologban is hasznukat vették. 26. A gyerekek asztalhoz ültetése nem az évek, inkább a családtagok számától függött. A dolgozó ( marhák előtt járó, aratásnál, behordásnál, cséplésnél, mezei munkánál segédkező) iskolás gyere8 h