Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

Az 1910-20as évektől a szoba középső részén helyezték el, közel az ajtóval szembeni falhoz az asztalt. A fal mellett volt a kanapé (tisztaszobában a diván), előtte az asztal, s másik három oldalán a karosszékek (tiszta szobában sokszor párnázott székek) . A kanapé a saroklócánál jobb és diszesebb kivitelű, kétszál deszkából készül, karja és háta is van, diszes ipari kivitelben. A tisztaszobában mindig az uj bútorok voltak elhelyezve, amit a háziasszony kapott uj asszony korában, stafiriing gyanánt, a lakószobában pedig a szüleiktől örökölt ócskák. 19, 20. A tisztaszobában az asztal mindig le volt takarva, uj, diszes as zt al ab r o ss z al, és rá a közepén kézimunka csipke. A lakószobában télen csak vasár- és ünnepnap volt letakarva, ( hogy hátha vendég jön) háziszőttes vászonnal Étkezéskor csak ha vendég volt. Nyáron, mikor nem kovártilyoztak bent, állandóan le volt takarva. Az egyszobás szegényembereknél csak ünnepnap ( hogy hátha vendég jön) . Külön karácsonyi abroszt nem ösmertek. De ünneplőt igen. A karácsonyi morzsát megőrizték ( esmo

rzsáltak) beteg csirkét gyógyítani - és a karácsonyi tésztás kézzel a gyümölcsfákat meg kellett rázogatni, hogy jobban teremjenek. ( Am erre a megkérdezettek közül csak L. Papp Zs.-né, szül 192 0. emlékezett, hogy kislány korában a nagyanyjától látta és hallotta ezeket.) A mindig leterített asztal az 19 50es években kezdett általánossá válni. - Abrosszal nem gyógyítottak és mosási tilalom alatt nem állt. Lucanapkor szokás volt kisebb edénybe búzát vetni, az ablakban kikeletni; karácsony este az asztalra tették és gyertyát állítva a közepébe meggyújtották. Hogy mennyit fejlődött a kikelt vetés Karácsonyig abból következtették a jövő évi termésre. 21, 22, 23, 24. E pontok kérdései nem voltak szokásban Dévaványán. Református község, lakói hajdan főleg rideg pásztorkodással foglalkoztak, a misztikus szokások és hiedelmek nem vertek tul mély gyökereket. Illetve a pásztoroknak is megvoltak a maguk hiedelmeik, de azokat a pásztorvilág elmultával elfelejtették, emezeket pedig már nem vették át, nem volt idő kialakítani, mert jött az iskolázott kor. 25. A szobabeli asztalnál a fűtési idény beálltával étkeztek. Oszi és tavaszi hűvös időszakokban a konyhában. Nyáron a ház előtt, az ereszek alatt. Ahol nem volt ereszalj, ott nyáron is a konyhában. Ez a szokás még csak most van lassan átalakulóban. Az asztalfőn rendszerint a családfő ült, ( Ezt már nemigen tartják be.) A többi ülésrendre nem volt általános Íratlan törvény, melyik családban hogyan szokták meg. Az asztal mellé ülés joga elsősorban a férfiaké volt. A nők és gyerekek, ha nem fértek oda, az ágy szélére, padkára ültek, ölükbe fogott tányérral.