Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

A. századforduló után kezdett divatba jönni a gazdagabb házaknál a diván, sezlon a tisztaszobában. Ma az ötvenes évektől a rekamé, fotelok, minden rangú lakásban. A falakon pedig a Képcsarnok ügynöke által rábeszélt, részletre vásárolt "művészi" képek. De az utóbbi még csak a szellemi felsőbb rétegben. 18. Dévaványán az asztalnak a sarokban való elhelyezése az 19 20-as évekre már nagyon kiment a szokásból Addig voltak egyszál deszkából álló saroklócák, vag' sarokpadok is. Sok helyen azon tartották a hámozott vesszőből font kerek kenyeres kosárban (vagy könyirkosár) a tiszta szakajtóba takart kenyeret. Ahol nem volt kosár, ott a szakajtóba takart kenyeret, vágott (szegett) részével tették befelé (fal felé); mikor helyére tették, a padra, vagy vaklyukba, falkaszliba, mert a szemnek igy volt rendesebb, és jobban a helyére fért. Evés közben az asztalon a kenyérnek mindegy volt akármerre nézett, csak a hátára nem szabad volt letenni (vagyis felfordítva), mert az derékfájást okozott a családban. Meghat ugy nem is volt szép. A lóca alatt papucsot, zsámlit (kisszék) tartottak. És csirkekeltetéskor tojáson ülő kotlókat, kupulykát (tojásoskas), télen a klumprit. A zsámli rendeltetése volt, hogy az öregek, vagy szoptatós anya padkán, széken, vagy padon ülve feltette rá a lábát, hogy "jobban pihenjen" - és olyanon ültek a gyerekik is. Étkezési időn kivül az asztalon egyedül a vizeskancsó állt pohárral, vagy ivó bögrével. Az asztal alatt a korsó (ahol még nem volt szokás a vizes kancsó) a korsólocán, azért, hogy alatta a föld ne ázzon és netörjön fel, a vizcsurgás és korsó fel-letevések miatt. A korsó lóca egyszerű deszkadarab volt. Az asztalfiókban, illetve az asztalban, ha az nem fiókra járt, hanem az asztallap leemelése, vagy félre húzása folytán lehetett belenyúlni, akkor többnyire apróbb lim-lomtárgyak és ritkábban használt konyhai segédeszközök voltak benne, mint csörögemetsző, p e r ec s z akgató k, hurka-kolbásztöltö tölcsérek. Továbbá használaton kivüli kulcsok, tengeri törkölő, kocér (tengeritöréskor a fosztó),-, törött kaszakü (néha a késeket fenni), ásó-kapatisztitó. A kihúzható asztalfiókban rendszerint tiszta evőeszközöket tároltak. Az asztalon végezték a borsó és p as zulyvál o gat ást, kártyázást, citerázást. A megfordított vagy szétnyitott asztallapon a tésztagyurást, tésztavágást, t é s zt anyuj t á st, kalács, süteménycsinálást, husvágást. Mert az asztallap alja volt a nyujtódeszka. Pelenkázást, tisztábatevést az asztalon nem végeztek, mert ahol ettek, olyasmit nem illett csinálni. Meg a kicsi onnan könnyen le is eshetett. Amék anyát ilyenen kaptak, büntetni ugyan nem büntették, de jót se mondtak róla ( Illetve eiég büntetés volt már az, mert a pletykától nagyon féltek.)