Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

A lakószobába és tisztaszobába csak vasárnap, ünnepló'be öltözött vendégeket kerítettek. Továbbá ha eljegyzés, névnap, lakodalom féle volt a családban. A hétköznapi esti szomszédolások, tanyázások és disznótorok a sütőben és a konyhában zajlottak le. Bajos volt azt is megtenni, hogy a napi munka után átöltözzenek, mert a napi 14-16 órai nehéz munkák után ( nyáron) örültek, ha leülhettek, nem még öltözgetéssel is megtoldani a napot. De meg a jószágra ki kellett nézni késő este is, éjjel is. Más volt a helyzet a szegényember és a tanyák földes, egyetlen házainál Ezek egyben voltak sütő-lakó-tanyázó szobák. 14, 15. Községünkben a lakóhelyis-ig részei nem voltak külön-külön elnevezve, rangsorolva. A vendégek, azok voltak rangsorolva, kit illet belől keríteni a szobába ( "tessék belül kerülni", "kerüljön belől szomszédaszszony", "kerülj bejjeb komám"), kit csak a konyhában leültetni, vagy le se ültetni (hellyel kínálni). ("Hívatlan vendégnek ajtó megett a helye") . A szobában az asztal mellé elsősorban az emberek ültek, az asszonyok, ha nem fértek, az ágy előtti székekre, ágy szélére. A gyerekik a padkára Ha történetesen ebédeltek vagy vacsoráztak, a vendég "jó étvágyat kivánokkal" köszönt, mire a háziak:- "köszönjük, üljön (vagy kerüljön) közelebb", erre az illő válasz: "köszönöm, mán megvót". 16. A paraszt szobákat mindig kemencével fűtötték, a konyhán át, mivel a kemenceszáj a konyhába nyílott. Ahol az öreg és fiatal házaspár együtt lakott, egy szobában, ( a második világháborúig a legtöbb parasztcsaládnál igy volt, rendszerint a legfiatalabb gyerekkel) az öregek és unokák télen a kemence körül tartózkodtak, öregember a padkán, öregasszony a kuckón, gyerekik a sutban. A kemence a századfordulóig mindig kerek volt, padkával, kuckóval, suttal Az első világháború előtt kezdtek divatba jönni a "divatos kemencék", a négy-hat-nyolcszögletesek a gazdaházaknál. De ezek mellett már padka és kuckó nem volt, csak karszékeket állogattak mellé. Azelőtt is a gazdaházakban sok helyen k ö r p a d volt a kemence mellett, padka helyett, A kemence alapja vályogfal közé tömött föld volt; alja, feneke: tégla, sóból és mészből - sárgaföldből gyúrt massza, keményre égetve, A fala sárgaföld közé r kott apróra tört cserepek, vagy homorúra égetett kemencetégla. A szegletes kemence falai: élére állogatott téglák. A kemence falait belől minden ősszel, a fűtés idény előtt be kellett tapasztani ( fele mennyiségű törekkel készült tapaszttal, mert különben hamar leégett volna, tavaszig kilyukadt volna). De sokszor még tél közepén is be kellett tapasztani. Ha mégis kilyukadt a kemence oldala, korpás mésszel vagy korpás lekvárral falazták be.