Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya / Csongrád m./

tapostak régen az ágyakba, csak ugy, még szalma zsák sem volt. Ez azért volt szükséges, mert vagy be izadt az ágy szalma, vagy a kisebbek bele vizeltek, vagy bolha volt benne, azért cserélték sűrűn. Bolha ellen vad kendert hánytak az ágy alá, annak a szagától el vadult. Szalmán neveledett lányok, legények olyan szivossak, erős, piros pozsgás fiatalok voltak. Más annak még a szaga is, mint az afriknak, ló szőrnek, szivacsnak. E fölött az ágy fölött volt a falra erősítve két fiókos könyv-tartó, a magasított deszkája citkésre ki faragva, deszkájára virág diszek festve, az ágy oldali falon Mária kép kis Jézussal. A. kisházon két szemben lévő ablak volt, minden felől negyven centi, kétfelé nyitós szimpla ablak szárnnyal. A gyermek ágy felőli ablakban semmit nem lehetett tartni, mert az apró gyermekek mindig itt ágaskodtak, számtalanszor át estek a padra, rá a citerára. Mivel az apróságnak láb-bélije nem volt mig iskolába nem járt, a földön szaladgálásban meg rakodott a lábuk piszokkal, addig nem mehettek fel az ágyra, mig az arra hivatott késsel egymás talpáról a piszkot le nem vakarták. Volt ám ilyenkor sikongatás! Következik a nyugati sarok. Két srégbe vágott pad, amely a sarokba találkozott, s itt egymásba ülődtek. Ebben a pad sarokban volt a kenyér kosár, kerek, tenyérnyi magas széllel, hetven centi átmérőjű lehetett. Rá illő gomba tetővel. Az asztal előtte, maguk szőttes rojtos teritővel, de étkezéskor levették, a csupasz asztalon volt az étkezés. Az asztal tetejét megfordították, amely simára volt gyalulva, azon végezték a tészta gyúrást, kalács csinálást. Még a mángorlást is az asztalon végezték, A ki mosott ruhát nyújtó fára tekergették és sulyokkal guringázták, mig a ruha ki nem simult. A gyermeket nem pólyázhatták az asztalon, sem lábba fel nem léphettek, mert azon az Ur Jézus teste, a "kenyér" mindenap fent van és gyarló emberi test aszt a helyet nem érintheti. Ha egy falat kenyeret el ejtettek, aszt fel vették, meg csókolták és meg ették. A pad alatt a "csizma-kutya" helye volt, egy kereken be vágott deszka, ahová a csizma be illeszkedik; annak az első két lába ugy 15 centi lehetett, a hátulja meg a földet érte, egyik lábbal nyomták a hátulját, a másik lábról meg le húzta a csizmát, meg a kis-székek is a pad-alatt voltak, ahol a toló kocsitól nem birták be rakni. 19. Karácsonykor két abrosz volt fel teritva, az alsó a szokott, a felső meg len-szövésű sima abrosz, ez egész újévig fel volt terítve, erre hullott morzsát, foghagyma-levél, dióhaj, alma haj, kenyér-morzsák, szilva magok, meggy magok, ezeket egy kosárba gyűjtötték. Ezeket el rakták és gyógyításra használták. Hideglelés ellen a fürdő vizbe szórtak belőle. A karácsonyi abroszt nem lehetett kimosni, aszt a jegy-kendővel egyforma célra használták.