Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

X. HORVÁTH SÁNDOR - Miske / Bács-Kiskun m./

A lakószoba főbb jellemzői (a főbb változásokkal) 4. A szoba mennyezete gerendás, mestergerendával, s azon fenyő deszka fedem. 5. A mestergerendán, annak utca felőli részén a következő bevésés látható: "K J 18 (disz) 78 V R" jelentése: Kiss János, 1878. Venyingi Rozália. ( Udvari oldalra néz a vésés.) E gerenda utca felőli részén tartották a fontosabb iratokat. Végrendeletet, végzéseket, szerződéseket stb. E részt tartották a szoba fő részének, s itt voltak ezek legjobban kéznél A gerenda másik felén házilag főzött szappant tartottak, mert itt nem ereszkedett meg 6. A falak anyaga vert agyag. Szine kb. 19 20-ig fehér meszelés volt, későbbi időkben kék, zöld, drapp alapszínekre, kivágott mintákkal különböző szinü virágokat pingáltak. Rózsát stb. Ezt helyi, un. pingáló asszonyok, de piktor is végezte. Mihály bácsi emlékezik egy olyan miskei asszonyra, aki szabadkézzel is szép virágokat tudott pingálni a szobák falára. Neve jelenleg nem jut az eszébe. Ennek pingálásából a falon már nem található. Epitőáldozat szokásról nem tud, pedig mint mondta, "apám iparral biró épitő és ácsmester volt". Vakablak (fülke) volt a szoba hátsó falában, a kemence kucójánál. Ezt 19 20 körül elfalazták. Volt, ahol ez teljesen nyitott volt, de legtöbb helyen az alját deszkalap borította, s fakeretben farácsos egyszárnyú ajtaja volt. ( X-9. ábra.) Eőleg maradék ételeket, italt ( pálinkát) tartottak benne. Az ajtó a macskáktól elzárta, de szellőzött, és nem volt tul hideg a behelyezett étel és ital. 7. Padozata ma is döngölt és tapasztott agyag. Szine sárgás, a falszéleknél a falra és padozatra vékony fekete szinü csíkot festettek = kérusz. Ugyanígy volt díszítve a ház utcai frontja is. A padozat locsolását söprés előtt hibás, alján kifúrt tejesköcsöggel, de a későbbi időkben ujjal befogott tölcsérrel is végezték. A locsolás formája legtöbbször vizes nyolcas, de ügyes fehérnép főleg ünnepnapokra szép csigavonalas öntözést is tudott csinálni. A padozatot csak a kikopás utáni ujras'mitás végeztével homokozták le, hogy a lábak az uj tapasztást föl ne szedjék. Szikkadás után a homokot felsöpörték, de a sározásba beragadt homokszemcsék sárgássá tették azt. Az ujratapasztást apróra tört erős fekete agyag, szitált árpapolyva, s esetleg lótrágya keverékével végezték, vas simító segítségével, legtöbbször a fiatalasszony. Nehéz munka volt ez, mert térden állva kellett elvégezni. Néha ezt, ha igen szépre akarták, föl is sárgitották, festéket keverve a sárba. Ha a határban szorgos volt a munka, s a simításra valami okból szükség volt, az idősebb háziasszony is hozzáfogott ehhez. Tavasszal húsvétra, ősszel pedig búcsúra ( szt. Mihály) minden esetben elvégezték, disznótor után, no meg az esetleges családi ünnepekre, lánynéző, kézfogó, keresztelő stb. is szükség volt erre, mert ez a ház asszonyának egyik fő dicsérője volt.