Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

Végül itt kell megemlíteni, hogy a szekerekhez egyéb fonott kosarak is tartoztak. M

A régi kecskéméti szekérnek - például - volt eleségtartó ás szerszámtartó rejteke. Továbbá oldalkosara

, minden valószínűség szerint a kenyér tartására. Ivóvíznek pedig jókora, fából készült, kerek, lapos csobolyó

t vittek a szekér oldalán"

129 /6. ábra/. f/ Kocsifedél /ernyő, ekhó/ A magyar fedett kocsikról, a kocsik fedeléről számos külföldi utazó emlékezett meg dicsérőleg. Elég, ha a francia Bertrandon de la Broquiere /1433/ és az angol E. Brown /1669-1670/ nevét emiitjük közülük.

1

^

0 Nem lehet kizárni, hogy a mongolok jurta-kocsijához

1

^"* hasonló fedeles jármüveket már a honfoglaló magyarok is használtak, majd azokat a középkor folyamán tovább fejlesztették. A magyar parasztszekerek gyékény-boritékának egyik legelterjedtebb a régiségben feltétlenül leggyakoribb elnevezése az ernyő szó is ezt látszik támogatni. Az ernyő iráni és török származtatására törtónt kísérlet,amit tárgytörténeti oldalról nem lehet helyteleníteni. Ugor, iráni és törökszármaztatását nyelvészeink tévesnek tartják és a szót ismeretlen eredetűnek mondják. A 16-17. századi Erdélyből számos Írásos adalék bizonyítja a fedett szekerek használatát. Ezekből az is kitűnik, hogy a fedél elnevezései közül akkor az ernyő szó volt a legelterjedtebb. Ma egész Erdélyben ismerik ebben az értelemben a kóber

. kóbor, kóberos megjelölést, ami viszonylag későn, a 19. század derekán tünt fel először és minden valószínűség szerint a szá1^3 szok nyelvéből került át a magyarba. Moldvában és