Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

szekér minden nélkülözhetetlen alkatrésze már ekkor rendelkezésre állt a nyelvi megfelelőkkel együtt, A magyar kerekes jármüveknek a honfoglalás utáni első évezredben végbement formai tökéletesedése részben külső hatások, de talán nagyobb részben a belső fejlődós eredménye volt. A középkori Nyugat-Európa lényeges ujitásokat vitt végbe a szekér konstrukciójának és a vonóállatok fogatolásának fejlesztésére.^ Az antik nyakhámot a lovakon felváltotta a szügyhám ós a vállhám /kumet/

. Az első tengely és a kocsiszekrény közé egy szeg körül forgó alkatrész, a fergettyü beiktatásával a szekér mozgékonysága megnőtt, kanyarodása könnyebbé vált. /Ugyanakkor a két első kerék átmérője kisebb lett, mint a hátsóé./ A másik ujitás a szekér hosszának változtatását tette lehetővé az első és hátsó tengelyt a kocsiszekrény alatt hosszanti irányban öszszekötő rud, a nyűjtó révén. A középkori magyar kerék gyártók

, kocsigyártók

, ha egyáltalában a behozott német bognároktól^ tanulták el a nyúitó ós a fergettyü titkát, az uj alkatrészek megnevezésére saját nyelvi örökségükből képeztek szavakat.

2

^ A lovas szekér rudszárnyát fenntartó juha, éha

. a hámfa jelentésű kisafa

: a bélfa

; a vasalás nélkül készült szekerek jelölésére szolgáld fakó szó /« fából való/ legalábbis honfoglalás utáni belső fejleménynek tekintendő. A nyugati lófogatolás egyes elemeiben hatással volt a magyar szerszám tökéletesitésóre. Erre utal a 'szügyellő' jelentésű hám szó korai feltűnése /1366/ és a hámot a hámfával összekötő szij, kötél jelölésére szolgáló istráng szó /1493/ meghonosodása. Mindkettő német jövevényszó, akárcsak a szekéroldal kitámasztására szolgáló lőcs ós a szekér végét lezáró, hosszabbitó