Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

ügyben,azt mondják rájuk: "Öten, mint kerékben a talp." A kevély, elbizakodott embert igy figyelmeztetik: A keréknek öt fala van, mindenikre elfordul. 4. Fentőzé3 /küllőzós/ A kifaragott kerékalkatrészeket összeszerelik. A szerelés első lépése a küllőzés. Beteszik a kerókfejet a görbepad szerelőpad két ága közé, a küllő csapját meszes vizbe vagy trágyalébe mártják, beillesztik a csapjukba és beverik az első küllőt. ^Ennek a talpcsapját egy pár centivel hosszabbra hagyják a többinél, lefordítják a föld felé és benyomják a földbe. Hogyha a pad magassága miatt nem lehet eléggé benyomni, akkor a pad lábait is bemélyitik egy kissé. A továbbiakban a következő küllőt - miután bemártották a szembe levő lyukba helyez ik,fakalapácc

sal beverik, s igy haladnak tovább. Két-három küllő beverése Uwán a torokba, a tengely számára előkészített furatba benyúlnak a kupásvésável ós kivésik a küllőcsap benyulő végét, másként nem tudnák beverni őket egymástól. Az első darabok után egyre nehezebb beverni a következőket. Az utolső kettő különösképpen nehéz, akkor már nagyon szorulnak a csapok. Volt olyan ember, aki váltogatva rakta a küllőket, de a legtöbben egyfelé rakták, a széles vállakat az agytő felé. Előfordul, hogy a csap kisebbre sikerül, az őt befogadó lyuknál,olyankor pockot /éket/ vernek az üregbe. A közmondásokban az össze nem illő, mégis erőszakolt dologra ezt mondják: "Ha találja, találja, ha nem, pockot alája."