Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

móruddal való lekötésének elterjedtségi területe.A szálas termények behordására szolgáld szekerek vendégruddal, nyárssal való felszerelésének, lekötésének módozatai, a kötél meghúzására szolgáló eszközök formája és elnevezése olyan téma,"'""*"* amely szétfeszítené e tanulmány kereteit, s amely külön cikket igényel és érdemel /4. ábra/. d/ A kocsiszekrény eleje és vége A parasztszekereknek, taligáknak igen gyakran nyitott a kocsiszekrénye elől és hátul egyaránt. A hosszú oldalú hordó szekerek általában mindkét végükön nyitottak, saroglyát nem erősitenek rájuk. A nyári szeker

eknek ilyen tartozéka egyáltalán nincsen. A kocsi, taliga végeit lezáró, s a jármű felépítményét láda formára alakító alkatrészek tehát nem elmaradhatatlan tartozékai a járműnek. A magyar parasztság újkori fuvarozd szekerei azonban általában csukottak, zártak, különösen hátul, a szekér végében. A kocsiszekrény lezárására több módozat ismeretes, amelyek közül kettő látszik alapvetőnek: 1/ a szekér végét függőleges síkban rögzitett tábla zárja le, ami lehet tömör deszkalap, vagy rácsozat, illetve vesszőfonadék; 2/ A szekér végeihez vaslánccal csatlakozó különböző sikban beállítható farácsozat /saroglya/ kerül. Az udvarhelyi székelyek vesszőbői font bütü lé szákk

al zárták le a szekeret elől ás hátul, amelyet az oldal felső rúdjait összefogó deszkapántok /csatlás/