Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

belül helyeztek el.

110 A szekérládába kerülő teher /pl. csöves kukorica, zsákolatlan burgonya, stb./. A bütü lészá

t a deszkapánthoz szoritotta. A nyelvterület északkeleti, északi részein tiltónak nevezik azt a fonott vagy deszkalapot, amit a szekér végében függőleges sikban elhelyeztek. Sajátos geográfiai elterjedtséget mutat a Szentendre-szigetről leveles saroglya néven leirt szekér-alkatrész, amelyet széna- és fahordáskor a jármű elejóre tesznek. /Két egyenes deszkalap közé rögzitett, rendszerint 5 deszka sugarasan elhelyezve./^-7 Ez azonban neve ellenére sem tekinthető igazi szekérsaroglyának. Saját terepmunkánk nyomán ugy látjuk, hogy ez a forma a Dunakanyar környékén ismeretes, mintegy 50-60 km átmérőjű körzetben, beleértve a Budai hegyvidéket és Hont déli részét, a Börzsöny, Ipoly vidékét. Az ujabban elterjedt deszkaoldallal jár együtt a két léc között vertikálisan mozgatható deszkalap a földhordó, trágyahordó, szénhordó fuvaros és parasztszekerek két végén. Ennek legelterjedtebb, csaknem országosan ismert elnevezése a súber

. A kubikos kordé

, a rakoncás kolesz

. bakity

. vánkusos szekér rendszerint súberr

el van felszerelve. A tulajdonképpeni saroglya elnevezése országosan egységes, a saroglya szó és alakváltozatai lelhetők fel mindenütt. A láncos rácsos saroglyának három változatát ismerjük: 1/ egyenes, 2/ enyhén iveit, egyik végén görbébb, 3/ erősen hajlitott, csaknem félkörös. Az egyenes saroglya Borsodtól és a Nagykunságtól kezdve a nyelvterület egész északi, északkeleti részén el-