Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

kér-területen belül, de a magyar nyelvterületen is jellegzetes szekérformákat különíthetünk el., Keleti és nyugati-szláv, balti területeken a szálasrakomány, polyva szállítására a rendesnél jóval magasabb létrásoldalu. gyakran kalitkára emlékeztető szekeret használtak, A Kárpát-medencére szűkítve a kérdést, általánosságban Györffyvel elmondható: "Az alföldi szekerek általában rövidebbek, mint a hegyvidékiek...""^ Világosan el kell azonban különítenünk a fuvarozáshoz és a szálas termékek szállításához használt szekereket. Az elsődleges kérdés az, hogy a fuvarozó szekerek hoszszuságban, oldalának magasságában mutatkozik-e táji,időbeni eltérés, vagy sem. Az eddigi publikációkból bizonyos táji különbségek leszűrhetők. Debrecenben az "egylovas kisszekér oldalhossza 5 1/2 sukk /1 sukk = 32 cm/j a kisebb kétlovas szekéré 6-7 1/2; a nagyobb, 4-6 lovas szekéré 8-9 sukk volt."^6* Saját" terepismereteink szerint a legrövidebb szekerek a Felső-Tiszántuion és Szilágyban, valamint a Mezőségben találhatók. Szentesen a kocsi hossza 7 sukk /kb. 220 cm/. Az oldal itt sokáig magasabb volt /24 coll/, mint a környező városokban, de most már megelégszenek a 20 coll magas oldallal. Osalog Zsolt rámutat, hogy a pesti, váci, makói kocsigyárak a 7.5 - 8 sukkos kocsit terjesztik, s ezzel a táji különbségek megszüntetését segítik elő.^

7 A Szentendre-szigeten 10-12 sukk hosszú 108 szekéroldalakat használnak. Diósjenőn a rövid sze109 kér 9 sukkos, a hosszú szekér 13 sukkos. Pest, Nógrád régi szekere azonban rövidebb lehetett ennél, mert a váckisujfalui fakószekér mindössze 2 m hosszú voltl^ Saját gyűjtéseimből látom, hogy Hontban, Nógrádban, a Mátra-Bükk-vidékén, Gömörben a fuvarosszekér általa-