Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

ban 8-10 sukk, hosszabb mint a Közép-Tisza-vidékén használatos. A Dunántúlon és a Bánságban szintén hoszszabb kocsikat használnak, mint az Alföld középső és északi harmadában. A Székelyföldön is hosszabb a szekér /általában 8 sukk/, mint Erdélyben másutt. Fontos lenne, hogy minél több pontról álljon a kutatás rendelkezésére szekér és kocsi formákhoz, valamint időhöz kötött méret. Az időbeli keveredés sajnos az MNA itt nem érintett adatainak értékelését is megneheziti. Egészen szembeötlőek, megbízhatóbban adatolhatok a szálas termékek /széna, szalma/ szállításához használt szekéroldalak méretei. A Kárpát-medencén belül jól elkülöníthető eltérjedtségi területet alkot a hoszszu oldal

lal, nyári oldal

lal, nyári derékk

al felszerelt szekér, amelyet rendszerint a fuvaros szekér megnyújtása révén, az oldalak cseréjével alakítanak ki. Általánosnak tekinthetjük, hogy a nagyobb gazdákat kivéve a paraszti gazdaságok nem tartottak egész télen át külön rövid és hosszú szekeret is. Egyes tájakon azonban a kisgazdáknak is több szekerük volt. Csíkban például a századfordulón egy 10 holdas két lovas kisgazdának is volt három szekere, egy hatökrös gazdának pedig legkevesebb 7 szekere volt. Külön volt gabona, és szénahordásra szolgáló egészvágás szekere is. Minden csiki székely gazdának egész kis vagyona feküdt szekerekben. Gömörben is volt a közepes gazdáknak egy un. nyári sze kere . amit kizárólag hordáskor használtak, s amit nem a normál kisfuvarozó szekér meghosszabbítása révén alakítottak át. A hosszú oldalas hordó szekerek elterjedtek az egész Dunántúlon, a nyelvterület egész északi részén és Erdély keleti felében. Ezzel szemben a Nagyalföldön nem