Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

dön a Duna mindkét oldalán, tehát a délszlovákiai magyaroknál is. Különösen a Nyugat-Dunántúlon látszik kedvelt formának. Ez a kocsioldal 16. századi ábrázolásokon már megfigyelhető fonott kassal, lőcsös kitámasztással párosulva.Lényeges megjegyezni, hogy nyugati mesterek "magyar kocsi" ábrázolásain lelhető fel. Az iveit kocsioldal az Európában"magyar kocsiként" megismert jármű egyik jellegzetességének tűnik. A Felső-Dunántúl, Duna-mente középkor végi ujitásának látszik, • amely különös mődon nem terjedt tovább a magyar nyelvterület keleti részeire. Dunántúli elterjesztésében a kocsi, komáromi, győri szekérgyártók mellett más központoknak is biztosan szerepe volt. A pozsonyi szekerek már a 15. században nagy felvevő piaccal rendelkeztek, "országos kelendőségnek" örvendtek.Érdekes módon a baranyai kocsi még a 18. század végén is alighanem egyenes oldalú volt. 2 Az iveit, középen alacsonyabb kocsioldal távolabbi elterjedtségét a kontinensen nem ismerjük. Szórvány adataink vannak, pl. a lettektől.^3 Ezek azonban a magyar elterjedtség értelmezéséhez nem visznek közelebb. A kérdés feldolgozása nagy hozzájárulás lenne a hires magyar kocsi alaposabb megismeréséhez. Itt kell megemliteni, hogy a kocsi és a szekér oldalát egyes vidékeken rendszeresen festékkel bemázolják. A kocsi színének a Dél-Alföld városai és nemzetiségei között esetenként a hovatartozását jelző szerepe van. c/ A szekéroldal méretei A szekéroldal méretei alapján az európai sze-