Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)
Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez
nem tudjuk követni, de helyes, ha számolunk velük. /A nyújtó kérdésére a szekér hosszával kapcsolatban még visszatérünk./ Másik osztályozó elvünk f négykerekű jármű rúdjának formája és száma lehet. Köztudott, hogy Magyarországon a szarvasmarha a szekeret rudjánál fogva vontatja, a rud végén közbeiktatott tézslafei . illetve já rom , iga segítségével, s az ökrösszekér rúdja nincs kimerevítve: vertikálisan le, s föl mozgatható. Ezzel szemben a ló a tengelyre csatlás sal erősitett felhércnél fogva, a hámfákh oz rögzitett kötéllel /istráng/ huz. A lovas szekér rúdja ki van merevitve az éha . ju ha nevü alkatrésszel, melyet az ökrös szekéren nem találunk meg. /Juha : a szekérrúd szárnya végén á nyújtó alatt keresztben fekvő fa, amely a rudat egyenesen tartja./ A lovasszekér rúdjának a fékezés, tolatás alkalmával van szerepe; a lovak a nyaklór ól vagy a szü- gyellór ől a rud elülső végére vezetett tartólánc cal fékezik, tolatják a szekeret. 6 ^ Pontosabb szempont lehet a lovas és az ökrös szekér rúdjának különbségeinél a szekér rudjainak száma. A magyar parasztság túlnyomórészt egyrudu szekere ket használ . Dokumentálni fogja ezt a tényt a Magyar Néprajzi Atlasz térképe is. A kétrudu szekerek /most csak a négykerekű jármüvekről van szó; a taligák túlnyomórészt kétruduak Magyarországon/ a nyelvterület északkeleti részén a Pelső-Tiszántulon, Erdélyben és Moldvában használatosak, tájilag váltakozó intenzitással. A kétrudu szekerek jelentősége Kelet-Európa felé haladva fokozódik. Eurázsiában "az egy rud + páros fogatolás" és a "két rud + egyes fogat" elterjedtsége között éles határvonalat lehet húzni. A Baltikumtól