Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

lálkozunk. Nem fölösleges megjegyezni, hogy a Dunántúlon kétkerekű jármű értelemben a taliga szót nem használták. Nem ismerjük a kétkerekű jármüvek jelentőségét az erdélyi magyarság köréhen. Ahol használtak ilyeneket, ott általában a taliga elnevezést ismerik /KisSzamos vidéke, Székelyföld/.

6

^ Sporadikusan előforduló elnevezés a bakóca /Kiskapus/, radács /Esztelnek/, holubák /Gajcsána, Moldva/, s helyenként talán a ka- ruca is kétkerekű alkalmatosság lehetett.^

2 Ujabban terjed a személyszállitó, rugózott saréta

. 4. Négykerekű szekerek A taligák európai elterjedtségéről szólva érintettük már a négykerekű jármüvek közép- és keleteurópai túlsúlyának tényét. Hogy a szekerek elterjedtségét pontosabban lássuk, érdemes emlékeztetni Berg

. G. megállapítására, miszerint tulnyomólag négykerekű jármüveket használnak a balti országokban, Oroszország nagy részén . /innen terjedt el Szibéria európai eredetű lakossága között és Türkesztanban/, továbbá Lengyelország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország és Románia tartozik a "szekér-területhez". Jugoszláviában, Bulgáriában és a Balkán félszigeten a szekér - Haber- landt

. A. véleménye szerint - "dunai hatásra" terjedt el.

ba Ezen az összefüggő nagy területen Moszy&ski

. K. szerint a szekér legalább két és fél évezredes múltra tekinthet vissza a nagyszámú régészeti leletanyag bizonysága szerint, s az i.e. 600-700 körüli leleteket általában az iráni eredetű szkítákkal hozzák kapcsolatba. Időközben a magyar régészek a Kárpát-medence-