Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

veknek és a kulcsfontosságú alkatrészeknek az elnevezései. Mindezek után világos, hogy a jelen cikk cim'-ben emiitett feladat megoldásának sikere az osztályod kritériumok helyes kiválasztásán múlik. Nézetünk szerint, a lényeges szekéralkatrészek tipológiai rendjét kell előbb megállapítani, a döntő mutatókat /paramétereket/, mint az oldal hossza, a tengely hossza, az első és hátső kerék átmérője, stb. kiválasztani, majd az adatokat országosan összegyűjteni ahhoz, hogy az osztályozást egzakt módon alapozhassuk.^ 2. Kerekes jármüveink múltja a nyelvtörténet tükrében A Kárpát-medencében a régészek számos őskori kocsit kiástak és leirtak.^ Ezeket itt mellőzzük, mert nem látunk közvetlen genetikus kapcsolatot a neolitikus, réz- és korabronzkori kocsik, valamint a magyar parasztok középkori, újkori kerekes jármüvei között. Tény, hogy a régészetileg megragadható kultúrák esetében is számolni kell azzal, hogy az invenciók kisszámú centrumbői sugároztak szét.^ Nincs lezárva a kérdés, hogy a kétkerekű és a négykerekű jármüvek azonos eredetüek-e. Vajon mindkettő villás csusztató-ból fejlődött ki, vagy csak a kétkerekű, s ez esetben a négykerekű egy szántipusra vezethető vissza? Az is vitatott, hogy kik voltak a kerekes jármüvek feltalálói. Az egyik tábor szerint a kocsi őshazája Mezopotámia volt, a másik a nomád népekre szavaz és az eurázsiai sztyeppe övezetet tartja a kocsi szülőhelyének.^ Az "őskocsira" vonatkozó ismérvek Tarr László összegezése szerint a