Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)
Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez
következők: 1. háromrészes korongkereken járt, 2. e kerekek száma kettő vagy négy volt, 3. a vontató állatokat páros járomba fogták, 4. a négykerekű, egyrudas, páros jármos szekér valószínűleg a szánból fejlődött ki, 5. a kétkerekű taliga őse pedig alighanem a csúsztató volt.^ Hozzáfűzzük, hogy amennyiben a szekér előzményének a szánt tekintjük, akkor nem származtathatjuk egyetlen centrumból az összes kerekes jármüvet, s a szekér előzményét sem kereshetjük Mezopotámiában. Magyar szempontból az első kérdés az lehetne, hogy hol és mikor ismerkedett meg népünk a kerekes jármüvekkel, vajon ismerte-e a szekeret és a taligát a Kárpát-medencébe érkezése előtt. A második kérdés a honfoglalás előtt már ismert jármüvek formájára vonatkozhat. Ismertók-e eleink a kétkerekű és a négykerekű járművet is, vagy csak az egyiket, s akkor melyiket? E kérdések megválaszolásához közvetlen régészeti bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, de nyelvészeti támpontokat lehet találni. A jármű nevek közül a szekér honfoglalás előtti, valószínűleg iráni eredetű jövevényszava nyelvünknek. A taliga szintén honfoglalás előtti átvétel, a mongol eredetű szó utja azonban nem tisztázott eléggé.^ A targonca szó mongol megfelelője a tärgän . a magyarral azonos értelemben mutatható ki.2* B Ze ]j- alapján joggal tehetjük fel, hogy már a levédiai magyarok is több típusát ismerték a kerekes jármüveknek. Hangsúlyozni kell, hogy a régészeti és etnológiai bizonyítékok szerint a mai délorosz sztyeppe övezetében az i.u. első évezred derekán a magyarok már számos jármű tipust találhattak, amelyek Belső-lzsiából