Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

kötésre, ami a századfordulón már nagyon divatos volt telente. "Akkor mindenki ellátta magát stafirungba ezzel a munkával." Az adatközlők szerint a horgolás a fodrok, diszitő csikók készítésének legrégibb technikája /pl. alsószoknyára, kendőre/. Horgoltak kisebb egész ruhadarabokat is: csecsemőnek "kis majkót", fejkötőt "tölgyleveles, rozmaringos, tökmagos" stb. áttört vagy domború mintákkal; nőknek élőkét, érmelegitőt, a XX. sz. elején harisnyát is, "kockás, pókos" mintákkal. Mindig fehér fonallal dolgoztak. Az első világháború után a horgolás inkább pénzkererő foglalkozássá vált s ilyen céllal máig sokan horgolnak teri tőt. A két háború között éppen a házi iparszerű kézimunkázás hozott aztán divatba kétféle recemunkát

: a "filét" és "neecet". Kapuvárott "necc^-nek nevezik az olyan hálómunkát, amibe nemcsak "likakat csomóznak", hanem mindjárt "beleszednek" mintát is: "virágot, rózsát". Hálózata általában 45°-os szöget zár be a darab szélével. A XX. sz. elejéig arasznyi, két végén bevágott, kemény cirokszárral "tették a likakat", az 1920-as évektől kezdve pedig ágasvégü bolti fémtűt, "necctüt" használtak. - Már a XIX. sz. végén necceltek szines nyakkendőt kisfiúknak /34. ábra/, később fehér cérnából fodrokat, csipkéket, betéteket "neccűtek". 1930 körül a horgolt és neccelt fodrokat majdnem teljesen kiszorította a legújabban divatbajött recemunka: a "f_ile_U. A ruhadarabokról lefejtették a régi fodrokat és filét varrtak majdnem mindenre. 5 A "filébe semmit sem raktak, csak a likakat", utólag "varrták ki rámákon" a mintát tömóoltóssel, vastagabb fehér pamuttal, "hogy elvállon attól, amivel horgűták". Maga a finom cérnaháló /a négyzetek/ az anyag széllel párhuzamosan szokott futni. A két tűvel kötés a XX. sz. eleje óta általános. Eleinte csecsemőholmit is kötöttek és csipkét szoknyára, fejkendőre. Egy darabig férfi nyakravalót is készítettek, "tur-