Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

sodási igény /a parasztosabb pirossal szemben/, másrészt a höveji himzés konkrét hatása. A nőknél hamarabb polgárosuló férfinép /akik ezen a vidéken aránylag nem sokkal előzik meg a nőket/ ruhahimzése a XX. sz. elején tiszta fehér lett. Ez után az ünnepi darabok himzése /házilag/ meg is szűnt. A köznapi ruhadarabokon viszont az újra előtört és már korábban is kedvelt piros mellé más szinek is megjelennek és parasztos szinörömök a tarkaságig viszik ezeket a legtovább divatos hímzéseket. Többszinü fonallal korábban csak kisipari és specialista ruhadiszitésben találkozunk Kapuvárott; pl. "tűzött majkó, -dolmány, -csizma" esetében. Amikor a kisipari diszités tarkasága megszűnt, kb. akkor kezdtek tarkulni a házi hímzések. - Egyébként a fehér = ünnepi és szines = köznapi megoszlásnak praktikus oka is lehetett: a köznapi ruha jobban piszkolódik. c/ Az alapanyagra rávarrt, előre elkészített elemek Rátétes munkára nem emlékeznek Kapuvárott /mint pl. a fehér batisztrátétes batiszt fejkendők Csornán/. Csak bolti félig kész /pl. szalag, isldg, "pillangó"/ vagy kész /pl. csipke/ darabokat applikáltak a ruhákra. Házilag főleg az utóbbiakat applikálták, amikhez nem kellett különös ügyesség. De ezek alkalmazását is nagyrészt a varrónőktől tanulták /1. ott/. d/ Közvetlenül fonalból alakított ruhadarabok és díszítőele mek A XIX. sz. végén házilag is szoktak rojtot "verni", azaz csomózni fejkendőre, mellényre. A XX. sz.-ban nagyobb szerephez jutottak a fonalas munkák. A XIX. sz. végén a majoriak /India, Öntés/ még nem kézimunkáztak. "Az asszonyok ebéd után leültek a küszöbre. Se nem kötöttek, se nem horgoltak, csak űdögéltek estig." A kapuváriak akkoriban /1880-as évek/ kaptak rá a horgolásra,