Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
ing és a gatya himzéséről tudunk a XIX. sz. második felének folyamán. A kapuvári ruhadarabokon szálszámolásos és szabadraj zu himzések is előfordulnak. A szálszámolásos himzés lehetett a korábbi. Ennek a technikának durvább szálú alapanyag jobban megfelel. A kapuváriak csak vászonnemün alkalmazták, gyolcson már nem. így korábban kiment a divatból, mint más technikák. Főleg két fajtáját kedvelték, a szálvonást és a keresztöltést. A _szálvoná_s Kapuvárott mindig fehér fonallal dolgozott. Található vászon kézelős ingváll mellén a XIX. sz. végéig és férfi gatyán, divatja multáig. Ennek a technikának ma már csak "gatyavarrás" elnevezését ismerik. Még akkor is igy hívják a szálvonást, ha történetesen abroszt diszit, ami pedig gyakori! Keskenyebb változatai, főleg a "borsólik" megtalálhatók női ingen és férfi gatyán is. Kapuvárott a hétköznapi, munkához való gatyán a századfordulón és azóta is a "borsólik" a jellemző disz /10. ábra/. A kapuvárihoz képest a csornai gatyák disze "szabályszerűen" egy fokkal szegényesebb. A csornaihoz képest a szanyiak ismét egy fokkal egyszerűbbek. Csornán ugyanis a köznapi gatyára csak keskeny "mesterke" /azsur/ került, Szahyban pedig a rojton kivül semmi. A csornai viseletben a "valahová menő" gatyán volt "borsólik". Szanyban a századfordulón a templomi gatyát is legfeljebb keskeny mesterke díszítette. Csak egy fennmaradt régibb darabon van két sor borsólyuk. A kapuvári gatyákon szélesebb subrikák is kialakultak, s a XIX. sz. végére a "kólálló gatya" jellemző díszévé lettek. Gyakoribb minták: "rozmaringos, vizfolásos, kisrózsás, nagyrózsás /12. ábra/, macskanyomos", bonyolultabb a "buzaszemes", ovális bekötésekkel /11. ábra/, vagy a "gombos", kerek bekötésekkel. Ezek a szálvonások a testi ruhát diszitő kapuvári női kézimunka legszebb termékei. Hasonló, szélesebb szálvonásdisz a környéken csak a csornai gatyákon