Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

és diszek alkalmazásának aránya a ruházatban. Ezek feldolgozása pedig korábban is a varrónőkre hárult. Szabáshoz régibb ruhadarabot szoktak megnézni, esetleg mértéket is vesznek arról a családtagról, akinek varrnak. Csak a bonyolultabb szabású darabokhoz használtak papírból kivágott "formát". Akinek ilyen nincs, a szomszédból szokott kölcsönözni. - Házilag készült és készül egy fejrevaló is, a "kis kobak" /egyszerű női fejkötő/. Sokan éppen azért viselik, mert "nem kell érte pénz", mint a kontyfésüért. Amióta nem kapni szaruból készült kontyfasüt, sokan azért csinálnak "kobakot" maguknak, mert kényelmesebb, mint a bádogfésü. - A gazdag lányok külön tanultak varrni valamelyik parasztvarrónőnél. A két világháború között "két mázsa gabonát kértek egy varrás tanittatásér". /Egy télre = 4-6 hónapra./ A legvagyonosabb családoknál olyan is előfordult, hogy Ebenfurtba küldték lányukat varrni tanulni, meg német szóra. 1901-ben volt ott például egy 15 éves kapuvári lány. Édesanyja még csak "kézen" tudott varrni. Az ebenfurti varrónőnél ahova a lány járt, volt már "masina", de ha azon tanult volna varrni, többet kellett volna fizetni. így ott is csak kézi varrást tanult és havonta 2 koronát fizetett. Reggel 8tól délután 3-ig szoktak dolgozni és igy egy hét alatt varrt meg egy városias, "pados" /hátfoltos/ férfiinget. Asszonykorában vett varrógépet. Egy kapuvári "varró" tanította meg bánni vele. Iskolát járt fiának a fentihez hasonló "uras inget" egy nap alatt megvarrt a "masinával", reggel 9-től délután 3-ig. "Azt gyorsan összerakta az ember, nem ugy, mint a ráncos parasztinget." - Varrással kapcsolatos hiedelem: ünnepen általában nem varrtak. Az öregek "húshagyókor, e» hétfőn, kedden" nem szoktak varrni, "mer akkor nem kezdik el a tikok a tojást," Díszítő textilmunkák Ide tartoznak a szorosabb értelemben vett női "kézi-