Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

meg a ruhára valót, de a szabónak is vele kellett lenni, hogy megmondja, mennyit vegyen, az egyéb kellékekből is. Esetleg tanácsot adtak a közvetlenül a posztósok mellett árusitó vásári szabók is. "Nősülés előtt csináltattak posztóruhát. Nem is engedték el azt a gyönyörűséget, amikor már legénysorba került, hogy ne ő vegye meg a posztót." Az első világháború után már Kapuvárt is gyári posztóval látta el a kereskedelem. B/ Olyan anyagok előállítása, melyek csak ruhadarabbá ala kítva kerülnek a majdani viselőhöz Ezeken viszonylag kevésbé érvényesül a helyi, népi ízlés. Egyik alcsoportjuk azokat az anyagokat foglalja magában, amelyeket aki készíti, az dolgozza is föl ruhadarabnak ill. ruhaelemnek /gombnak v_aL5_fonalj_ kal_aj2nak_való_ neme z,_szőrme,_lábbelibőr/. A másik alcsoportjukba tartozó aki aztán eladja ruhakészítő iparosnak földolgozásra /JLábbe_libőr,_ sjzür po s z tó /. 1. Aki készíti, az dolgozza is föl Több kapuvári ruházati kisiparos állított elő ilyen anyagokat. Ezeket az iparágakat majd a ruhadarabok kisipari készítése és díszítése fejezetben ismertetjük részletesebben. A gombkötők a XIX. sz. végéig maguk készítették a fonalat. /Később boltban vett "iszpiánt" és "berlinert" használtak./ A kalaposok a XIX. sz. végéig maguk készítették ijas csapóval a nemezt. Majd gyári nyersformát, "tompot" alakítottak kalappá. A szűcsök korábban maguk készítették ki a szőrmét. Az 1713-ban kiadott szabályzatuk XLVIII. articulusa tanúsítja: "Az Szeücs Mesterségben éleő Mester Emberek ezen Articu-