Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
gu föstőt". A mintás kelme festését gondosan végezték a csornai festők, hogy a háta is egyenletes legyen, mert a környék lakossága megkívánta. A kapuváriak és a szanyiak is nagyon kedvelték a "sujtásos", vagyis a csikókba rendezett mintákat /az ilyen anyagból varrt szoknyán függőlegesen futnak a csikók/. Szerették még a "maszatos" apró mintát, "babosat", "karikásat", vagy amelyiken kis romboidalakok között 6-6 pötty van /ennek hamar tönkre is ment a mintázója/. A "suj tásos 1 'minták közül gyakori volt a pont-vonal sávokból álló. Kapuváron kivül Szany szerette még nagyon a csikmintákat. A csornai festők legjobb vásárai Kapuvárott voltak, "mert itt futottak össze a "pusztaiak", a Hanságban élő majorbeliek, akiknél általános, igen kedvelt volt a kékfestő." A műhelyek törekedtek minden község igényeinek kielégítésére, de a hagyományos árun kivül igyekeztek mindig valami újdonsággal is, uj mintával csábitani a vevőket. "A divatot rendszerint egy-egy helyi, jó ízlésű, tekintélynek örvendő és módosabb nőszemély alakította. A kapuvár környéki "pusztaiak" között "Terka néni" volt vásárok alkalmával a divatirányitó az 1910-es években. Magtalan özvegy volt, jó módban, igy hát tehette. A szegényebbek is igyekeztek utánozni és mindnyájan abból a végből akartak venni, amelyikből az választott magának ruhára, kötényre valót." 147 Ünneplőnek emlékezet óta fényesre mángorolt "habos föstőt" vettek, amit az egész környéken szeretnek. A két világháború között tovább folyt a vásározás. De egyre inkább jártak át Csornára megrendeléseikkel a kapuváriak, mert női ruhának való mintás kelmét rajtuk kivül már nem sokan csináltattak.Egyszínű kékfestő köténynek kellett. A végáru métere a 30-as években 1,20 P volt. 148 Az 1940-50-es évek óta már csak ritkán megy vásárra Kapuvárra a csornai festő, akkor is csak pár vég árut visz bőröndben, és asztalon árul /Szanyban is hasonlóan/. Csökkent a kereslet, ezíírt az 5ü-es években inkább "váltómunkát"
