Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

vállalt a műhely. így Kapuvárott már az lett a jellemző beszerzési módja a kékfestőkelmének, hogy átmentek Csornára megrendelni, vagy átküldték az anyagot. 1960 óta mintás árut csak végszám készit a műhely, mert nem győzi a hozott kis darabok összegépel.sét. A fogyasztóknak viszont olcsóbb volt, ha vitt anyagot festettek. A mintás kelmét Kapuváron kivül már nem a népviselethez használják. Kapuvárott már csak köténynek és szoknyának kell kékfestő. Ujabban női kötényeken is divatba jönnek a "sujtásos" minták és a kapuvári nyelvben a "csornai festő" megjelölés egyre inkább mintás kelmét jelent. Kedvelik még pl. a "duplakarikás" mintát, olyan kivitelben is, amin az egyik karika mindig pontozásos. Az 1960-as években Frászt Pál üzletben veszi az alapanyagot, "meleg, tömött sifont", 24 Ft- 80 f-eset, ami az 1966-os árleszállítás óta 20 Ft 10 f. Korábban voltak jó, 22 Ft-os "cseh sifonok". Frászt a kész kékfestőkelme méterét 38-40 Ft-ért adja, kalkuláció szerint. "A kék karton 28-32 Ft, a,iiit vesz az ember botba, de ki döglik egy-kettőre. Ez drágább, de megvan a tartása." A csornai kékfestőmesterség is lassan feleslegessé válik a kivetkőzéssel: "iíost már ruhának azért nem veszik a kékfestőt, mert csak kombiné van alatta és megfogná, ha izzadnak. A sok alsószoknyával jó volt." Posztós A XVIII. sz.-ban is használtak posztót Kapuvárott, de valószinüleg inkább az iparos réteg. 1712-ben a szabók posztóból /legalábbis főleg abból/ varrtak.

149 A csizmadia inasok dolmánya és nadrágja 1713-ban "kisznicsér, vagyis sepni /?/ Pnsztóbul" volt.

150 1798-ban Gartán egy parasztinventáriumban felsoroltak között "Egy mente" is szerepel, ami biztosan posztóból készült. A XIX. sz

. elején a napóleoni háborúk gyapjukonjunkturája során a bécsi piac körzetébe tartozó Kapuvárott a parasztság körében is elterjedt a posztóviselet, legalábbis a