Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

következő megoldások: A század elején egyesek házilag festettek. Az 1910-20-as évekig a helybeli kalapos is vállalt fekete és kék festést. így csak egyszínű, egyszerűbb darabokat állíthattak elő. A gyolcsot /sokszor már boltban vett anyag/ az 1910-es évekig többen Sopronba küldték el, ahol egy kötényt 40-60 f-ért, egy "öltözetnek valót" 2 koronáért festettek. A szükséglet nagyobb részének kielégítését a csornai, festők vették kezükbe. A századfordulón pápaiak is megjelentek a vásárokon kelméikkel. Csornaiak bizonyíthatóan az 1870-es évek óta vásároznak Kapuváron. A századfordulón a híres, "emlegetett" Frászt Károly, majd fia, az utóbbi évtizedekben pedig unokája, Pál festenek az egész környéknek. Az 1904-es kapuvári vásártérképen /1. ábra/ egy sor jut "kékfestő sátrak"-nak, itt állhattak a csornaiak kékre festett sátrai, és még egy fél sor volt más "kékfestők"-nek. Tehát nagy forgalma volt a kékre festett kelméknek. A vásárokon végszám árult kelméből ruhának, köténynek valót vásároltak. A század elején fejkendőt és "puszta közepü" zsebkendőt is szoktak venni, csornaiaktól. Rendeléseket is vettek föl a festők, bárca ellenében vették át a festendő anyagot. A rendelők szerették a fekete alapszínt, ami tulajdonképp sötétkék, csak "mélyebbre van festve", többször merítik alá az indigóba. /Nagyobb a moséállósága, mert mosásnál mindig csak egy-egy legfölső réteg károsodik./ "Barnafalu"-nak is mondják a nagyon sötét alapszínű kékfestőt. Ha mintás ruhaanyagot rendeltek a vevők, akkor kifestett kelmén könyvbe ragasztott minták közül választhattak. Le többször át is mentek Csornára a kapuváriak és a kékfestőműhelyben intézték el a rendelést; majd vették át a kész munkát. Kapuvárott a gyakoribb fehér minta mellett nagyon kedvelt volt a világoskék minta, a "kétszerkék" festő, aminek előállításakor néhány réteg indigó után vitték csak fel a mintát, és az után a többi réteg indigót. Ez volt a "legeső föstő", legdrágább is. Szanyban is szerették a "kékvirá-