Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

golták; hasonló fejkötővel. Nyakban hátul zsineggel kötötték össze /34. ábra/. Testhezálló ujjas

, "majkó, testhölálló, rékli", női /90. ábra/. A fehéret kivéve mindenféle szinü kelméből készült, de főleg sötét szinüekből. Nyaka szegett, "iiaposallu": dereka merev fodorba rögzitett, "keménység" van benne. "Pargettal" bélelt. Gombokkal csukódik. Belül derékba varrt összekötő is rögziti. A XIX. sz. második felében terjedhetett el. Nagylánykortól viselik télen, mindig legfelső ruhadarab. Hétköznapi pruszlikot és egy-két "ricit" szoktak alá venni. Húzott szoknyához való. A századfordulóig hétköznapi is volt, "festő vagy tarka". Akkoriban az ünnepi selyemből volt és vattával bélelt. A XX. sz. eleje óta csak ünneplő szokott lenni. Leggyakrabban bársony /90. ábra/, vagy liszter, ritkábban szövet. Az első világháború előtt mindenkinek legalább egy bársony "majkó"-ja volt. A selyem és bársony "majkó" szegélydisze 1910 előtt "tornyosgyöngy" /4. ábra/ volt, hátvarrását szines himzés diszitette /18, ábra/. Később "virágos szerszámmal" diszitették /90. ábra/ és zsinórral szegték. Templomba 1940-50ig viseltek "majkót". Összehúzós ujjas

, "totya, rékli", női Háta szabása és elejének kétféle szabásmegoldása: 91. ábra. Az ujja olyan, mint a "majkóé" /90. ábra/. Ha két darabbá, készül az eleje, változatos diszitő megoldásokkal szokták összetoldani. Leggyakrabban fehér vagy világos szinü, esetleg aprómintás kelméből, "sifonból, patyolatból, tarkából" készül. Vékony béléssel. Alján többszörös, de nem merev fodor. Csak felöltéskor igazitják oldalt két "kürtő"-be /91. ábra/, amikor a belül kötőházba húzott 2-3 zsineggel kötik össze derékon. A fiatalokét "kivarrással", befűzött szines szalaggal