Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

diszitik, aljára még keskeny fodrot is varrnak "békaszájuan" és "kikunérozzák" /hullámosra kisütik/. A XX. sz. eleje óta viselik nyári ünneplőnek, 10-12 éves kortól. 1910-20 körül fehér totyáta nagylányok csak vállkendővel és "csatossal" viselték, "bokros ing" helyett. Áz 1930-as évekre a szegényebbeknél ki is szőritotta a "bokros inget". Az utóbbi évtizedekben már csak vállkendő nélkül viselik. Kb. 1940-ig volt általános. Az 1950-es évek óta már csak öregek viselik. Télen más ujjast is lehet fölé venni. Lebegő u.ijas

f "rici, röppencs, bluz", női A "totyától" /91. ábra; ujja: 90. ábra/ csak a háta szabása tér el; ezt a 92. ábrán adjuk meg. Eleje készülhet egy /35. ábra, az ülő asszony/ vagy két darabból /94. ábra/. Béleletlen. Aljában nincs összehúzó, a háta simán eláll. Elejét be is szokták kötni a kötény alá, de akkor is a szoknya fölött marad /94. ábra/. Télen más ujjasokat is szoktak fölé venni. Télre "parget", nyárra "tarka". A XX. sz.elején 10-14 éves lányoknak ünneplő. Egyébként, idősebbeknek csak hétköznapi és kimenő, ^regeknek kisebb ünneplő is. Máig viselik. Bekötós ujjas

, "lekötős bluz, lekötős", női /61. ábra/ Szabása olyan, mint a "ricié" /azaz; háta: 92. ábra, eleje: 91. ábra, ujja: 90. ábra/. Háta azonban bélelt és derekában összehúzó kötő van. Patentkapcsokkal csukódik. Alját bekötik a szoknyába, ez különbözteti meg az összes többi női ujjastól. Hétköznapra télen "parget", nyáron "tarka". Alsónak és felsőnek is viselhető. Az ünnepi felső "lekötős" készülhet minden olyan anyagból és disszel, mint a "majkó" és a "totya", mert azok szerepét vette át. Tipikusan lerakott szoknyához való. 1920 körül kezdték viselni napszámosok. A rövidebb szoknyákkal együtt 1940 óta általános lett a gazdagabb parasztoknál is. Ma ez a legelterjedtebb ujjasféle Kapuvárott,