Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

kort, olcsóbb selyemből. Ezek a fajták zsinórral vagy gyönggyel vannak diszitve. Felnőtteknek már bársonyból van az ünneplőjük /35. ábra: a nagyobb fiukon/; piros, kék vagy lila. Szegényebbeknek ez nagy ünnepi is, gazdagoknak ezen kivül van még "sikselem purucuk" is /42., 51. ábra/. Ezek disze: "bodor, gyöngy, pillangó, fűző, sikrojt", diszgombok, a háta közepén pedig szalagból és "sikrojtból" alakitott "bakló vagy leánycsaló" /87. ábra/. Az előrész két ferde, diszes sávja a szegényebbek mellényéről hiányozhat. Elöl sárgaréz gombokkal csukódik. Az ünneplőn csak a legalsó gombot szokták becsukni, igy jobban érvényesült a himzett ingmell /42. ábra/. A kövéreknek még ugy sem ért össze, azok "kötővel" összeakasztották. A III. sz. végétől kb. 1940-ig viseltek ilyen szabású mellényt. c/ Gallér nélküli /lekerekített nyakkivágással/: 35. ábra: az ülő férfin. A II. sz. első felében viselték. Hétköznapra "kockás szövet, parget vagy gerezdes bárson". A század elején "kötővel" díszítették. 1930 körül ilyen volt a szegényebbek dísztelen ünneplő bársony mellénye, majd általában az ünnepi szövetmellény. üjiasok Jánkli: férfi ujjas

, "jánkli, ümögbáttya" /42., 50. ábra/. Szabása: 88. ábra. Nincs külön bevarrott nyaka, csak kis felálló bársony szegélye. A mellén levő két zsebe is bársonnyal szegett. Anyaga vékony szövet; pirossal, lilával vagy kékkel vegyitett fekete kockás "soproni posztó". "Pargettal" bélelt. A III. sz. második felében általános lehetett. A II. sz. elejéig gyerekek és legények télen-nyáron viselték, ün-