Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

egy éves korig zubbonyosok elé kötötték, csak nappal, otthon, hogy ne nyálazzák össze magukat. Előke, férfi

, "nyaksi, kosztakaró" /69. ábra/ Anyaga fiatalabbaknak piros flanell vagy posztó, idősebbeknek fekete "gerezdes bárson" vagy valami szövet. Széle fogasra vágva. Fekete cérnával készült géptüzés disziti. Hozzá van varrva az ujjnyi széles posztócsikból álló, fslálló nyakrész, ami hátul egy gombbal csukódik. Készülhet ugy, hogy kopott "jánkli" mell- és nyakrészét kivágják ilyen formában. 1900-tól az 1950-es évek végéig viselték, főleg a szegényebbek. Télen hétköznap melegiti a nyakat és elfödi a piszkos iflget, amikor nincs rajtuk nyakravaló. Blőke

. női

, "mizli", "pajkedli" /45., 52., ábra, szabása: 70. ábra/ Gyolcsból készül. A mellbetét maga a "pajkedli" nevet viseli. Bredetileg a mellévarrott ujjú ing ráncainak elfedésére szolgál, később bevarrott ujjú íngvállhoz is viselték, gombostűvel rátűzve az ingre, és a pruszlikra. Fölé vették a vállkendőt. A 70. ábrán megjelölt középrészét többnyire kivágják, ide gyári vagy horgolt csipkét varrnak és rózsaszin, vagy piros stb. szinü selyem vagy szövet darabot tesznek alá, amit mosáskor szoktak csak kifejteni. Nyaka körül többnyire hozzá van varrva a bolti csipkéből készült, kétszeres fodor, a "mizli", ami az ing csupasz nyakát disziti /44. ábra/. A II. sz. legelején terjedt el. A "mizli", nyakfodor sokszor önálló darab, csak egy selyemszalagra van felkötve és ugy viselik ujjasokhoz. "Felkötő szalagja" ujjnyi széles, fehér ruhához kék, bársony és selyem ruhához rózsaszin. Hátul kis csokorra kötik. Régebben hosszabban lelógott. 1910-1940 között viselték.