Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

Ujjatl_jü_ fels őrujnák Melles

, női

, "melles", "lajbli" /82. ábra/ Szabása olyan, mint a melleses szoknya felső része /64. ábra/ Felöltósmódja is ahhoz hasonló. Hátulcsukós. A századfordulón köznapra kartonból készült. Ünneplő változata "atlac" vagy bársony, elején a betoldás karton. "Kivarrás" és "muzsikaránc" szegélyezi. Hátán "pillangó és fórizs" alakzatok. Főleg az egybeszabott pruszlik divatja idején viselték, szintén vállkendővel. A pruszlikkal szemben kisebb ünneplő, illetve szegényebb lányok ünneplője. Később vállkendő nélkül is viselték, "kézelős inghez". A századfordulóig ez volt a /kizárólagos/ hétköznapi női mellónyféle. Önálló melles a XIX. sz. végétől az 1920-as évek végéig készült. Egybeszabott pruszlik

. női

r "puruc, női puruc, lánpuruc, lajbli, lajbi" /83. ábra/ Eleje olcsóbb anyag, karton vagy vászon, mert a vállkendő úgyis takarja. Háta és válla "sikselem" vagy "atlac selem"; disze "fűző, muzsikaránc, fórizs, pillangó". Bélelt. Elöl négy "kapcsoló kapocs" csukja. A XX. sz. elejéig vállban sem varrták össze, ott is kapcsoló kapoccsal csukták, hogy felöltéskor ne törje meg a keményített ingvállat. Bizonyára a XIX. sz. eleje óta viselték nagylányok, menyecskék "bokros inghez". Ünneplő. Fölé mindig vettek vállkendőt. A XX. sz.-ban egyeseknek a "tilámli" vállkendőjükhöz volt külön egy olyan pruszlikjuk, aminek az eleje is selyem, de ott díszítetlen /a kendő alatt áttetszik a szine/. Az ünnepi "melles" riválisa volt. Módosabbak az 1920-as évekig viselték. üj szabású pruszlik

, női, "puruc, női puruc, lánpuruc" /84.ábra/ Anyaga eleinte bársony vagy "lamerselem", később "bokárselem" vagy krepdesin. Eleje is ugyanabból az anyagból