Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

elszélledtünk". /1920 után már vonaton mentek, hamarabb megjárták az utat./ Fényképezés A fényképezés is külön öltözködési alkalomnak tekinthető, amire különösen fölékesitik magukat és gondot fordítanak arra, hogy a kor- és állapotjelző elemek jől érvényesüljenek. Bizonyos apróságokban kifejezetten a fényképezés kedvéért módosítanak is a ruházaton. A gazdagabb kapuvári családok már a XIX. sz. végén sziyesen fényképezkedtek. Mig pl. a hövejiek és más szegényebb községbeliek az 1910-es évekig is idegenkedtek ettől, a fiataloknak sem engedték meg, hiszen "mire jó az?" Kapuvárott korábban csak alkalmilag lehetett fénykéoezkedni, általában vasárnap délután. /A korai viseletfényképek elemzésekor is figyelembe kell ezt venni./ Főleg a lányok, legények szerették "levetetni" magukat. 1908 előtt csak vándorfényképészek fordultak meg Kapuvárott, főleg soproniak /pl. Rupprecht/. Gyakran a csornai fényképészhez mentek át Kapuvár lakosai. 1908 óta van állandó fényképész Kapuvárott /Karinger, majd Csala/. Azóta gyakrabban fényképezkedhetnek, készülnek iskolai csoportképek, elsőáldozási képek, "reguta" és családi képek, a megfelelő öltözékben. Az esküvői kép készíttetése különösen az első világháború óta vált általános szokássá /amihez a fényképész műtermében már esküvő előtt f

elteszik a menyasszonyi koszorút/. Páros, családi és csoportképeket vasárnap délutáni ruházatban szoktak készíttetni. Ez a menyecskéknél főleg abban különbözik a templomi ruhától, hogy "esz szorítóban" vannak. Még ha éppen templomból jönnek is, leveszik a felső kendőt, mert a "szorítót" fontos "jelölő" elemnek tartják menyecske -oltuk, fiatalságuk megmutatására /34., 45. ábra/.