Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

Kivétel a máriacelli fényképezkedés, mert ott az egyházi alkalom miatt minden asszonynak fenn kell hagynia "keszkenőjét." A nők olyasmivel is törődtek, hogy fényképezkedéskor lehetőleg "aranvirágu" vagy "ezüstvirágu" vállkendőt vegyenek föl, mert az jól hat a képen /35. ábra/. A kapuvári viselet gyakorlati és ékesitő-jelölő funkciói tárgyalásának végére érve meg kell jegyezni, hogy az életben, amikor az itt széttaglalt tényezők egyszerre hatnak, gyakran nagyon gazdagon rétegződnek egymásra a különféle tartalmakat kifejező öltözködési formák. Példaként elemezzük egy csoportképből kiemelt személy öltözékét /56. ábra/. Sorravesszük egyenként a ruházat kifejezőbb elemeit, megállapítjuk, hogy azok mire utalnak /a személy vagy alkalom szempontjából/, majd összegezzük, hogy ezek az elemek együttesen hogyan szorítják meg az egész öltözék jellegét. A viseleti elemeket ugy sorakoztatjuk egymás után, hogy a következő mindig adjon valami uj tartalmat az addigiak által feltártakhoz, és mindig csak az újonnan hozzáadandó mondanivalót nevezzük meg. Tehát: 1. Szoknya-bluz viselete: arra utal, hogy viselője nő. iskoláskor után 2. olvasót tart kezében: egyházi alkalom 3. hosszú, nyitott haj: viselője lány, különösen ün nepélyes az egyházi alkalom 4. "márjás szalag" a nyakán: viselője 14 évnél idő sebb, a Mária-kongregáció tagja 5. kis mirtuszkorona: Máriacellben van, bucsu alkal mával 6. "gyöngyös kép": viselője először van Cellben 7. fekete ruha: viselője gyászol, közeli rokont Az öltözék ennyit árul el a viselőről és a viselés alkalmáról: _14_évné 1_időjebb_lány,_ aki jtagja a Mária^kongre-