Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

a/ Hétköznapi kimenő Ez a legegyszerűbb változata az alkalmi ruháknak. Általiban valamilyen munkatevékenységhez kapcsolódé járáskelésre vald. Itt már több a jelölő elem, mint a munkaruhákon. Pl. közeli rokont a nők hétköznap is "jászolnak" /gyászolnak/, de "itthon mindegy, csak ha elmegy valahova." Tisztább, rendesebb köznapi ruhát kell öltenie a nőnek /ritkább esetben a férfinak is/, amikor a mezőre megy. A nők "kis mezőre menő ruhát" öltenek, a lányok "csipkés fejkendőben" mennek, amit a mezőn levesznek és gondosan félretesznek. Egy 1885-beli fényképen kimenő öltözékben levő nők vállán "kázsmérkendő" van, mert abban az időben igy volt illő: "enélkül a kázsmérkendő nélkül nem mentek sehova, uccára se, mezőre se. Rongynak tartották vdna, ha kendő nélkül mertek vdna menni." A szénamunka az egyetlen olyan dolog, amihez nem öltöznek át, hanem kimenő ruhában végzik. A himzett "kézelős inget" "különösen réten vettük föl. Oda igen szépen fölőtöztünk, csipkés kendőkbe, még szebben,mint kapáni." Pl. Martoson is szénagyüjtéskor öltöztek legcsinosabban a lány ok-me nye c ské k.

4 Ha egy nő kimegy az utcára az artézi kúthoz, vagy este viszi a tejet a csarnokba /eladni/, nem lehet olyan ruhában, amiben dolgozni szokott. A tejcsarnokba járás nagyon jellegzetes volt Kapuvárott, még ndta is született rdla: Kapuvári lányok jaj de fessek Mikor a csarnokba tejet visznek Fodros szoknya rajtuk van A hasuk meg teli van Szeoaraval. Csinos ruhában, de általában mezitláb vitték a tejet. A kapuvári lányoknak a tejhordás adott alkalmat arra, hogy este elmenjenek hazulrdl, mert az illem szerint "lány a városba kanna nélkül nem mehetett." - Ha egy asszony pl. főz és közben vizért kell kiszaladnia akármilyen közeli utcai kúthoz, akkor is gyorsan leveszi a legfelső, piszkos szoknyáját,